Hogyan nyaljak be a matek tanáromnak? :D

Ha hallgatsz rám (márpedig ha „jobb suliba” akarsz jutni, akkor hallgatnod kell rám…), a következőket kell tenned:

1. Először is, FEL KELL FEJLESZTENED AZ ÍRÁS-KÉSZSÉGEDET! (Azért nem azt írtam, hogy „helyesírásodat”, mert olyasmivel — jelenleg — sajnos NEM RENDELKEZEL…! Márpedig ú.n. „jobb suliba” kerülnöd, olyan helyesírással, amivel jelenleg bírsz NEM LESZ LEHETSÉGES!

Tőled idézek: „Matekbó 3-masra állok, és nagyon felszeretném hozni 4-esre, mert csak ez az egy 3-masom lenne... Utálok nyalizni, soha nem is csináltam... De most muszáj, mert már 7.-es vagyok, és nagyon át szeretnék menni jobb suliba... Azt mondja, szorgalmas vagyok, de az nem elég ahhoz, hogy megkapjam a jobb jegyet, pedig mindig viszem a szorgalmimat, azért szoktam is kapni 5-öst, de nem annyira számítja bele...”

13/L

Na kérem, a felvezető kérdésed 4 mondatában legalább 7 nyelvhelyességi és/vagy nyelvtani hiba van!

Egy ú.n. „jobb suliba” kerülve számítanod kell arra, hogy komplett esszét vagy tanulmányt kell majd írnod — mondjuk matematikából… —, és egy olyan írásműnek legalább 2 oldalasnak kell lennie, vagyis nagyjából 10-szer annyi mondatból kell(ene) összeállítanod (szerkesztened), mint a kérdésedet összefoglaló mondatok száma…! Hidd el: KATASZTROFÁLISAN KÍNOS ÉRZÉS LENNE egy min. 70 nyelvhelyességi hibával „büszkélkedő” írást olvasnia annak, akinek esetleg a kezébe kerülne!

A nyelvtani hibáid:

● „Matekbó” helyett, így írandó: Matekból

● „3-masra állok” helyett, így írandó: 3-asra állok, merthogy ebben az esetben a három — mint TŐSZÁMNÉV (nem tévesztendő össze a törzsszámmal, az ugyanis egy matematikai „instrumentum”!) — a határozott számnév egy speciális változataként szerepel, melyhez hasonulással (merthogy a szám eredetileg úgy hangzik, hogy: három) illeszkedik a kötőjel és az azt követő toldalék

● „felszeretném” helyett, így írandó: fel szeretném

● „csak ez az egy 3-masom lenne” helyett, így írandó: csak ez az egy 3-asom lenne. (A magyarázatot lásd fentebb!)

● „mert már 7.-es vagyok” helyett, így írandó: mert már 7-es vagyok. Na, itt már kissé bonyolultabb a helyzet, itt ugyanis eredetileg egy SORSZÁMNÉV-ről van szó! (pl.: Te 7. osztályos tanuló vagy [merthogy az vagy…]), ámde abban a formában, ahogyan te írtad (vagyis kötőjellel), úgy kell „kinéznie”, ahogyan javítottam!

● „és nagyon át szeretnék menni jobb suliba...” — Ez így értelemzavaró és magyartalan! Értelemzavaró, mert valójában nyilván nem arról van szó, hogy a 8. osztály befejezése előtt szeretnél egy másik általános iskolába átkerülni — az ugyanis STRATÉGIAI HIBA volna! —, hanem arról, hogy egy jobb középiskolába kívánkozol. Tehát így írandó: és nagyon szeretnék jobb középiskolába jutni… Ám, ha jelenleg 12 osztályos suliba jársz, és ONNAN akarsz átkerülni az utolsó 4 évre egy másik „jobb suliba”, a lényeg akkor is az, hogy RÁ KELL FEKÜDNÖD A NYELVTANRA és a NYELVHELYESSÉGRE!

● „Azt mondja, szorgalmas vagyok, de az nem elég ahhoz, hogy megkapjam a jobb jegyet, pedig mindig viszem a szorgalmimat, azért szoktam is kapni 5-öst, de nem annyira számítja bele...” — Nos, hidd el, nagy a valószínűsége annak, hogy a matek-tanárod azért (is) mondja, hogy a szorgalmad nem elegendő egy jobb jegyhez, mert NEM FOGALMAZOL HELYESEN, amikor szöveges feladatot kell leírnod vagy értelmezned, ami miatt NEM ÉRTED HELYESEN egyik-másik feladatot, ami miatt pedig egyik-másik feladatmegoldásod esetleg ROSSZ IS LEHET! (Egyébiránt: ne így fogalmazd: „de nem annyira számítja bele...”, hanem így: de nem igazán számítja be.

Összefoglalva:

Amit javasolhatok neked, legelőször is az, hogy NEM „BENYALNOD” KELL a matek-tanárodnak, hanem MEG KELL FOGADNOD A TANÁCSOMAT! És persze, esetleg nem ártana benevezned egy matek-vetélkedőre is, vagy kiválaszthatnál egy olyan matematikai problémát, amit MÉG NEM OLDOTT MEG SENKI SEM a világon! Hidd el, van jó néhány ilyen, csak nézz utána a Net-en! Csak írd be a Google-ban, hogy: "megoldatlan matematikai problémák", és egy vagonnyit találsz...!

Tájékoztatásul a 4-es sz. alatt jegyzetelőnek, valamint mindazoknak, akik ~ tévesen ~ úgy vélik, a nyomtatott nagybetűs írásmód helytelen volna, merthogy (a 4-es szerint feltehetően) egyenlő volna a kiabálással.

Legjobb tudomásom szerint (javítson ki, aki BIZONYÍTANI TUDJA, hogy tévedek), a magyar nyelv helyesírási szabályait taglaló kiadványokban (ide értve az irányadó stilisztikai deklarációkat és ajánlásokat is) EGYETLEN OLYAN UTALÁS SEM TALÁLHATÓ, amely szerint egy szónak, illetve kifejezésnek, pl.: egy valós, avagy rejtek-névnek, esetleg egy becenévnek, netalán egy egész mondatnak, végig nyomtatott nagybetűs írásmódja a szövegértelmezés tekintetében ELEVE KIABÁLÁSÁT IMPLIKÁLNA. Pusztán csak a szónak avagy kifejezésnek, illetve egy mondatnak SZIGNIFIKÁNSAN FIGYELEMFELKELTŐ HANGSÚLYOZÁSÁT jelenti, semmi többet!

Egy írott szövegben (szóban, vagy egy egész mondatban) a FELKIÁLTÁS érzékeltetésére a világ összes nyelvén a FELKIÁLTÓJEL (ez: „!”) alkalmaztatik... (A spanyol nyelv grammatikája és szintaktikája szerint például, többnyire elől-hátul „kiabálnak” a megfelelő szövegekben. Egy születésnapi felköszöntő záró mondatának spanyol nyelvű textusa például ilyenféle lehet: ¡Salud!, ami annyit tesz: Egészségedre! Mi több, ibér földön [és spanyol nyelvterületű régiókban mindenütt] a kérdő mondatok többségét is „túlbiztosítják”, vagyis többnyire elől-hátul kérdőjeleznek egy mondatban, amiként az a ¿Dónde está el baño? ~ Merre van a fürdőszoba? érdeklődési formulában is megfigyelhető. [lásd: még: [link]

Ha a nyomtatott nagybetűs írásmód valóban „kiabálást” jelentene, akkor ezen az alapon bármiféle írásmű szerzője nevének, illetve műve címének nyomtatott nagybetűs írásmódja is kiabálást jelentene ~ ami ugye, nonszensz... Csak bele kell gondolni, mennyire mosolyogtató asszociációkat is eredményezne egy ilyen téves „tantétel” például, SOLOHOV „CSENDES DON” című remekművének végig nagybetűs írásmódban nyomtatott kötetének fedőlapján, avagy a mű szinopszisa felett (Lásd: [link]

De igencsak elgondolkodtató volna e téves értelmezés, egy a szóalkotási írásképében meglehetősen rendhagyó betűnagyság-váltást megvalósító (egyébként budapesti, éspedig kőbányai telephelyű) e ● R ● Ő ● S Kft. (a szerelvény, burkolóanyag és szaniter „király”) figyelemfelkeltő cégfeliratán is...!

Meglátásom szerint tehát: a „nagybetűs írásmód = kiabálás” legendáját az igénytelenül szegényes szövegszerkesztési és stilisztikai eszköztárakkal támogatott (illetve az igényesebb eszköztárakat csak bonyolult „bűvészkedés” árán prezentáló), világhálós platformok „szülőatyái” (netán „szülőanyái”?...): LUSTA rendszertervezők és/vagy ALUL-KÉPZETT programozók, valamint az eme „felhasználóbarát” megoldások „fantáziadús” menedzselői: HOZZÁ NEM ÉRTŐEN BÁTOR marketingesek és sails managerek, találták ki, és csak azért terjesztették el (és terjesztik továbbra is), hogy ekként védjék szegényes fantáziájuk (képességeik) és lustaságuk „gyümölcseit”... A nagyobb baj az, hogy ezt a téveszmét a kritikai gondolkodásmódjukban henye emberek is simán átveszik — amint azt tette például a 4-es számú jegyzet NÉVTELEN írója is…!

A Kérdező őkelme irányába célozva:

1. Az 5. jegyzetben, ahol is a „kettővel előtte író akárki”-re utalsz, csak arról tettél tanúbizonyságot, hogy BUTA VAGY, MINT A POPSI!

A nevem JÓL OLVASHATÓ a 3-as jegyzet felett! Ergo, nem akárki írta azt neked kisbarátom, hanem Baksai-Róka Béla!

2. Kizártnak tartom, hogy 5-ös lenne a helyesírásod! Akinek jeles, az HELYESEN ÍR! Nem sumákolja el a kiírandó szöveget, nem fogalmaz henyén, nem vét szarvashibákat benne, hanem korrekt módon (helyesen) leírja! Ennyi!

3. Nos, ha nem írtok szöveges feladatokat (amit ugyancsak kötve hiszek…), az IGEN NAGY BAJ VOLNA! Az ugyanis FEJLESZTI A LOGIKUS GONDOLKODÁST, amivel Te – sajna’ – úgy tűnik, NEM RENDELKEZEL!

Mondom: BUTA VAGY, MINT A POPSI! Ezért hát felesleges is „benyalnod” a matek-tanárodnak! Nem fogja „venni a lapot”, ha érted…

Dixi!