Mire jó az anime? Mit szerettek benne?

Kedves 10. Az otakuk pont, hogy nem teljesen épelméjűek. Japánban beteges rajongást jelenet (bármely hobbi iránt). Szerintem némi fogalom zavarban is vagy. Attól, hogy nem épelméjű lehet okos. Példa rá József Attila.

Mellesleg nekem elegem van ebből a magyarok otakuzási stílusából. Majd ha annyira betegesen rajong érte, hogy fancuccokra költi a pénzét, nem mozdul ki, esetleg még szerelmes lesz dakimakurájába, na majd akkor otakuzzon. Amíg csak sok animét látott addig hagyjuk az egészet. Jó, persze más országokban jóval gyengébb az otaku jelentése, de engem irritál. Ja, és, hogy ezzel nem dicsekedni kéne ugyanis negatív jelentése van.

Amúgy még annyit, hogy sok igazán híres személy sem volt épelméjű. Ugye már írtam József Attilát, de a kedvenc festőm is közéjük tartozik: Vincent Van Gogh.

"elegem van ebből a magyarok otakuzási stílusából"

Vér szerint magyar vagyok, de Japánban születtem és éltem pár hónappal ezelőttig. ;)

"Amíg csak sok animét látott addig hagyjuk az egészet. "

Japánban ha sok animét néz valaki, vagy esetleg rajzolgat szemeket, arcokat (persze anime stílusban) akkor az már otaku. Pedig ez Japánban van, ahonnan a szó maga ered. Tehát az hogy a magyarok rengetegszer mondják hogy valaki otaku, az teljesen egy vonalban van azzal a határral is ami a Japánoknál van.

"Ja, és, hogy ezzel nem dicsekedni kéne ugyanis negatív jelentése van."

Nem. Már nincs. Mikor bejöttek a gyerekeknek szóló shounen fightok a 2000-es évek elején, akkor az otaku jelző elkezdett cikinek számítani. De aztán az utóbbi pár évben kialakult, Japánban csak a "Nagy Animeroham"-ként ismert 2010-től induló tömeges anime megjelenések miatt az animék sokasága még bépszerűbb és elfogadottabb lett, és mára már az otaku jelző ugyanúgy "menő" mint a 80-90-es években mikor az SM (gyengébbek kedvéért: Sailor Moon) és a Jeanne d'Arc ment. Akkor ha egy fiatal lány tudott szerezni egy Sailor Moon figurát (fiúknál a Dragon Ball volt ennek megfelelő) akkor azt nézegették, csodálták, körbeállták, hogy: "azta", "hú de szuper vagy", stb. Vagy mint amikor valaki a Yu-gi-oh! korszakban otaku volt és tudott szerezni egy limitált kiadású kártyát vagy valamit. Az akkor menőnek számított. Nos olyan jó 10 év kihagyással az otaku szó újrta visszanyerte "régi önmagát", miszerint otakunak lenni menő.

Félreértés ne essék! Az itt leírtak Japánra vonatkoznak, nem tudom, hogy itt Európában és Amerikában hogyan alakult az otaku szó!

dragonball: A sorozat üzenete: a család, és a barátok fontossága, és az, hogy soha ne add fel.

Jelmez cosplay elkészítése igen nagy kreativitást igényel.

Egyáltalán nem gyerekes. Nézd meg.

http://www.youtube.com/watch?v=bR7F3CU3Ai0

Ismerem ezt a filmecskét. Részletesen beszél a srác az animékről.

Igazad van. Én a magam részéről nem is tartom gyerekesnek a DB-t, sőt én nagyon is szeretem, de azt írtam hogy a legtöbbeknek a DB is bejátszik annál hogy gyerekesnek titulálják az animéket.

Ha valaki mégis megmagyaráznám miért szeretik ennyien, azt megköszönném!

Szórakoztató sokat lehet nevetni kikapcsol néhány anime magával ragadó élményt nyújt izgalmas. És nagyon jó zenéket ismerhetünk meg. Igen és ha japánul nézed magyar felirattal még tanulhatsz is belőle egy két szót.

Láttad a dragon ball és ezért sz*r az anime...

Unom már, hogy minden kérdéshez le kell írnom, de ez olyan, mintha láttál volna 1 db filmet és azt mondanád, hogy sz*r a film.

Annyiféle anime van, ahány csillag az égen.

Van gyerekeknek való, van komolyabb is. Van dráma, horror, kaland, vígjáték, akció, stb. Azokból is több fajta, 1db-ból, de még 10-ből sem lehet behatárolni az egész műfajt.

Azért ne általanosíts..

pl:

vampire knight: élvezet nézni és belegondolni az életükbe,egy kisfiú családját lemészárolják s ezért is lesz olyan komor és hidegvérű srác aki nem a csajozáson és játékokon gondolkozik hanem a bosszún..

Egy lánnyal nől fell szinte aki a húgának nevezhető és beleszeret.

Lerághatod a körmödet miközben élvezettel nézel két külön világ egy azonos kötődését,ahogyan a hidegvérű elismert kaname és a kis félelemmel teli felnevelkedett fiú zero aki már srác lett idő közben küzd egy átlagos lányért..(az elején átlagos)

:sámán király:

a barátságot elismerő világszerte elismert gyermek Anime megtanít arra hogy hiábanem vagy ez esetben sámán akkor is lehetnek barátaid akik elfogadnak és te hiába nem tudsz küzdeni és nincs szellemed akkor is érsz valamit.A barátság emberek sámánok és szellemek közötti erős kötődés varázslatos és magába ragadó.

Len gyilkolásra lett nevelve arra született és végül legnagyobb elenségéből a legjobb barátja lett..

:kaleidó szkóp:

a lány aki soha sem adja fell semmi áron..aki a fél világot beutazta egy nagyra nőtt cirkusz miatt..aki barátok és támogatás nélkül kezdte útját..mindent feláldoz azért hogy mások csodálkozhassanak.Annyit dolgozik mint egy ló meg egy tehén..mégis boldog eléri a célját,szerezz barátokat..mond ez nem varázslatos?nem erőt adó?

az animék világa csodálatos és elrepít a hétköznapokból...szórakozást nyújt és ámulatot..mond..tudsz olyan filmet mondani amiben ennyi minden van?az anime nem gyerekeknek hanem nagyra nőtt felnőtteknek való akiknek van fantáziájuk nem mint neked!

Nos, én is megtaláltam ezt a kérdést, és akkor már én is véleményt nyilvánítok. (Persze kulturáltan, szóval nyugi.)

Először is: Mindennek megvan a maga jó és rossz oldala, világos, meg sötét oldal, tudjátok, mint a Star Wars-ban. Az animéknek és azok rajongóinak is megvan az értelmesebb társulata, ugyanúgy ahogy megvannak a teljesen elmerokkantak is. Én speciel szintén anime rajongó vagyok, de szerény véleményem szerint még mindig a normálisabbak közé tartozom. Nagyon sok olyan anime van, ami szórakoztat és ugyanakkor néha nagyon fontos tanácsokkal lepi el az embert. Megtanít jó néhány dologra, nálam is volt már olyan, hogy nem egyszer értékeltem át nem is egy dolgot az életben, miután befejeztem egy animét.

Sajnos ennek a világnak is megvan az árnyoldala, ahol az ízléstelen, teljesen értelmetlen, tényleg szó szerint csak népbutításra használatos animék találhatóak. Ezért ítéli ez azon nyomban nem is egy ember egyből az összes animét, mert sok ember először egy ehhez hasonló katasztrofális animével kerül szembe, és egyből általánosít. Ez köszönhető annak is, hogy a TV-ben is a "legjobb" (iróniát itt kérem észrevenni) animéket adják le.

A Cosplay az egy másik dolog. De ettől függetlenül annak is megvan az ízléses és a kevésbé elfogadható oldala is. Azonban el kell ismerni, hogy egy komplett Cosplay-t nem könnyű összehozni, rendkívüli nagy kreativitást és türelmet igényel egy ilyen. Én mondjuk az a fajta vagyok, aki inkább kimarad az ilyesfajta dolgokból, én idő- és pénzpocsékolásként tekintek az ilyesmire, de van aki szereti az ilyet csinálni, szeret varrni, vagdosni...stb, nekem erre nincsen meg a kellő affinitás, tehát ezt ráhagyom azokra, akik megtehetik az ilyet.

Összevetve a dolgokat, nem egy dolgot tanultam pusztán animékből, találkoztam már olyannal is, ami után csodálkoztam, hogy nem álmodtam rosszat, de olyannal is, ami egy meghatározó dolog volt az életemben.

Nem szeretem mondjuk azokat sem, akik non-stop a gép előtt ülnek és megállás nélkül nézik az animéket, de nekem speciel egy hosszú iskolai hét után jól esik péntek este leülni, kikapcsolni, a külvilágot és az összes problémát elfeledni pár órára, és animét nézni. Persze utána visszakapcsolni és egy kellően szociális életmódot folytatni.

Nem preferálom azokat az embereket sem, akik már konkrétan a saját "anime világukban" élnek. Akik a valóság elől menekülnek el ebbe a nem létező világba. Jó dolog a képzelet, valóban én is eljátszottam már nem egyszer ezekkel a gondolatokkal, hogy mi lenne, ha tényleg egy animéhez hasonló világban élnék, ahol minden szép és jó lenne, nem lenne semmi problémám...De komolyan, ki nem gondolt már bele abba, milyen lenne egy problémamentes élet?

Bár mondjuk az eléggé unalmas lenne egy idő után, szóval még mindig a valóság nálam a nyerő.

Nem tudom, ki mit szűr ki ebből a kisebb regényből, amit írtam, aki utálja az animéket, én megértem, nem szeretheti mindenki ugyanazt, csak annyit kérek, hogy ne általánosítsunk.