Valaki segítsen! Mitévő legyek?

Nem igazán tudtam, hogy melyik kategóriába soroljam ezt a kérdést, így az "egyéb kérdések" mellett döntöttem. Egy 14 éves lány vagyok, a koromhoz képest elég érett, így van néhány dolog, amire egyszerűen nem tudok mit lépni.. Átlagos dolgok..

Szörnyű belegondolnom abba, hogy voltaképpen nem találom a helyemet. Túl sok mindent akarok, és ez túl nagy teher a számomra.. Rengeteg gondolat kavarog a fejemben, kész vicc. Térjünk a kérdésre.. Az életem felfog fordulni, és erre van most szükségem a leginkább. A lényeg, hogy édesapám kimegy Angliába dolgozni, szeptember elejétől de ragaszkodik hozzá, hogy mi még egy évet maradjunk itt az öcsémmel. Egy idegen nő vigyázna ránk, vagyis nem épp idegen, hiszen családbarát de számomra annak minősül. Anyuval elváltak, és egyéb okok miatt ő nem tud ránk vigyázni. A bátyámék, és a 2. családom is kiköltözik külföldre, egy gyönyörű szigetre. Itt maradnánk ebben a nagy házban tök egyedül az öcsémmel, és én ezt nem akarom. Félek. Félek a magánytól, és attól, hogy ez nem lesz jó nekünk. Ha választanom kéne Angliába mennék ki Apuval, új iskola, új élet, barátok, környezetváltás... De ő nem akarja még. Persze, érthető.. Nem lesz ideje az én beiratkozásommal foglalkozni, hiszen ő dolgozni megy ki, összekel szednie egy megfelelő összeget a kezdéshez, de mit tehetnék? Nem akarok itt maradni. Menni akarok. Ha apu nagyon akarná, eltudná intézni, de azt mondja, hogy várjunk. Itt ülök a szobámban és csak rágódom a dolgokon.. Gondoltam, hogy kimegyek a bátyámmal és a 2. családommal Máltára, de apu mellett akarok maradni. Nem jövünk ki jól, de úgy érzem, hogy mellette a helyem. Ma este beszélünk. Hogyan győzzem meg, hogy engem és az öcsémet is vigyen ki, a nehézségek ellenére? Ha itt maradunk, én depressziós leszek a bébiszitter mellett.. Mert többet várok el az élettől, hiszen egyszer élünk. Egyre szimpatikusabb az az ötlet, hogy akkor a sziget, hiszen imádom őket is, de várnom kel apu válaszára. Ti mit tennétek a helyemben? Mit csináljak?