Ilyen szerencsétlen ember, mint én létezik ezen a földön?

Mai nappal bekerültem AZ új munkahelyemre, szalagmunkára amitől eléggé, sőt nagyon tartok (eü. okok miatt).

Jelentkeztem 2 másik álláshirdetésre, az egyikre már vagy 3 hónapja, a másikra kb. 2

Nem jött válasz sehonnan, sőt az egyik álláshirdetést még újra is hirdették.

Aztán végső lehetőségként elígérkeztem erre a szalagmunkára.

Amin hazaértem szokásos módon megnéztem a leveleim, hát nem egy üzenet jött az egyik álláshirdetőtől, hogy mehetnék oda??!! DE! Ez még nem is lenne (akkora) baj -százszorta jobban szerettem volna ezt az állást, mint a mostanit...- a levél elolvasása és az idegösszeomlásom után (pontosan 42 perccel) hívott a másik álláshirdető, hogy felvenne. (Hozzátenném, ezt az állást is fényéveknél jobban és szívesebben elvállaltam volna, sőt még tetszene, élvezném is..)

A párkapcsolatom is úgy alakult majdnem 2 éve, hogy ismerkedtem egy férfival, megkedveltem, aztán mikor komolyabbra fordult volna a dolog közöttünk, bejött a képbe a régi nagy szerelmem.

Hogy legyen hab a tortán, a tanulmányaimat szerettem volna folytatni egy általam kedvelt, iskolában és szakmában, de azt a választ kaptam, hogy sajnos azt amit én kinéztem magamnak nem indítják. Így kerestem egy másik iskolát, másik szakkal (nem volt AZ amit én szerettem volna), és be is iratkoztam. Ez augusztus vége felé volt. Augusztus 30-án hívtak a másik iskolából, hogy összejött a létszám, indítják a képzést. :')

Kérdezem én, miért van ez folyton-folyvást? Már eljutottam arra a szintre, hogy biztos Isten megmérettet. Mert van erre más magyarázat?!

Tudom hülyének tűnök ezek után, csak teljesen el vagyok kenődve :(