Szerintetek mi az értelme az életnek? (Nem öngyilkossági szándékból teszem fel a kérdést, nem vagyok depressziós és lényegében meg vagyok elégedve az eddigi életemmel. )

> Szerintem mindenki életében legalább egyszer eljön az a pillanat, amikor megfordul ez a kérdés a fejében.

És mégis nagyon kevesen vannak, akik meg is válaszolják maguknak ezt a kérdést… Megelégszenek a kérdés feltevésével, sőt úgy gondolják, hogy bölcsebbek lettek azáltal, hogy feltették a kérdést. Ez elég furcsa dolog…

> Mi értelme van ennek az állandó elcseszett körforgásnak

A körforgásnak önmagában semmi. Az élet sok tekintetben ciklikus, de kell, hogy ezen ciklikusságnak iránya is legyen. Ha már geometrizáljuk a filozófiát, akkor úgy fogalmaznék, a körforgásból spirált kell csinálni.

Az anyagi javak megszerzése – ház, autó, stb… – fontos és szükséges lehet bizonyos keretek között, de nem életcél. A család is fontos dolog, de ez sem lehet emberi életcél. Nem vitatom el, hogy egy vagy több gyerek felnevelése ne lenne nemes, küzdelmes feladat, de mégis… Lét- és fajfenntartásra egy állat is képes. Az embernek is törekednie kell rá, hiszen ez a természet rendje.

De az ember több ennél. Ezek lehetnek célok, lehetnek fontosak, de nem ez az emberi létezés lényege. Én valahol úgy fogalmaznám meg, hogy az emberi létezés értelme az, hogy olyan emberré válj, aki méltó az ember elnevezésre. Nem véletlen, hogy a különböző korok filozófiái annyit foglalkoznak az erkölccsel, etikával. Az igazi fejlődés valahol mégis csak a különböző erényekben történő fejlődést jelenti. Meg kell nézni, hogy másokban milyen tulajdonságokat tisztelünk, akár a saját környezetünkben, akár azt is nézhetjük, hogy a történelem milyen embereket tart számon, akik bár meghaltak, valamiért mégis fontos, hogy ismerjük az ő tetteiket. Ha az ember fejlődik mondjuk a bátorság, a pontosság, az önzetlenség, az akaraterő, a kitartás, a higgadtság, az intelligencia, az udvariasság, stb. erényeiben, azzal jót tesz a többi embernek is, meg önmagának is.

Az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy nem csak egyed, de egy nagyobb egység része is. Ugyanúgy vagy egyén, mint amennyire a családod, a városod, a hazád, a korod, a világnézeted, a nemed és végső soron az egész emberiség egyik megnyilvánulása, mint amennyire egyén vagy. Ha ezt képes vagy teljes egészében megélni, az nagyon sok dolgot tud más megvilágításba helyezni. Viszont ebben a nagyobb egységben fontos, hogy megtaláld a szerepedet. Méghozzá azt a szerepet, amiben a legtöbbet tudod adni az egészhez. Meg kell találnod az, ami igazán az erősséged, amiben a legmagasabbra tudsz elérni. Ez lesz az, ami meg fogja határozni a legfontosabb céljaidat az életben.

Mitől ember még az ember? Attól, hogy képes megérteni önmagát, a környezetét. Fontos, hogy az ember nyitott szemmel járjon a világban, mindig képes maradjon tanulni bármiből, mindenből. Nem elég megtapasztalni a dolgokat, meg is kell érteni, levonni a tanulságokat, legyen szó egy-egy problémás élethelyzetről, vagy egy délutáni sétálásról. Oké, nem kell görcsölni ezen, de ha esténként egy percet arra áldozol, hogy visszagondolj, hogy az adott nap mi volt az, amiért nem volt felesleges a nap, amit megtanultál, az megint nagyon építő tud lenni. Kevésbé fogod az életedet körforgásnak látni, jobban feltűnik, hogy az egész inkább egy iránnyal rendelkező folyamat.

Azt is gondolom, hogy mikor az ember a saját életének értelmét keresi, sokszor ezt a céljaival azonosítja, vagy a céljait keresi inkább. Pedig a kettő nem ugyanaz. A célok fontosak, mert ezek szabnak irányt a tetteidnek. De a tettek maguk a fontosak, azok milyensége, és nem az, amit általuk elérsz. Olyan ez, mint a túrázás. Mondjuk elindulsz az Országos Kéktúrán nyugatról. Egy napi cél lehet, hogy Írottkőtől eljuss Kőszegig. De nem az a túrázás lényege, hogy a végén Kőszegen legyél. Nem azért mész túrázni, hogy Kőszegre juss. Ha ez lenne a cél, mehetnél autóval, busszal, stb… A cél csak az út kijelölésére kell. A túrázás lényege, hogy végigjárd az utat, hogy megtedd ezen az úton a lépéseket, amit látsz, amit megélsz ezen az úton, amilyen módon azt az utat megjárod. Ez a lényeg. Az élet értelme is az, ahogy az életedet éled, amilyen módon éled, és nem az, hogy hova érkezel x éves korodra.

Az én életem értelme ez. Jobbá válni, tanulni, emberi módon jutni át az életen. Ez nem valami elszállt dolog. Informatikus vagyok, hétköznapi életet élek, nem vetek meg egy jó sörözést, vagy egy jó akciófilmet sem. Ez nem holmi pátoszos, elefántcsont toronyba bezárkózós szemlélet, a fentieket lehet teljesen természetes, hétköznapi, élő módon is csinálni.

Még egy gondolat. Előre menni ugyanúgy értelmetlennek tűnik második blikkre, mint körbe-körbe menni. Minden cél csak akkor tűnik értelmesnek, ha ez hosszabb célhoz segít hozzá. Mi értelme felállni. Önmagában semmi, hacsak nem azért teszed, hogy elindulj az ajtó felé. Mi értelme az ajtóhoz menni? Önmagában semmi, hacsak nem akarsz kimenni a konyhába. Mi értelme kimenni a konyhába? Önmagában semmi, hacsak nem akarsz meginni egy pohár vizet. Lehet ezt az ok-okozati láncot követni tovább, és a végén oda lyukadsz ki, hogy előbb utóbb meghalsz, illetve kipusztul az emberiség, kialszik a Nap, az Univerzumban beáll a hőhalál. A legtöbb ember azért nem őrül bele ebbe, mert egy bizonyos szinten túl már nem gondolja át. Pedig ilyen módon minden cél értelmét veszti, és minden célirányba tartás pont annyira értelmes, mint egy helyben maradni, vagy körbe-körbe járni… Látszólag…

Merthogy ha mindezt belátod, attól még viszkethet az orrod, lehetsz éhes, és ezekre a dolgokra reagálsz is, megdörzsölöd az orrod, elmész vacsorázni. Továbbra sem szűnik meg az az ezernyi mozgatórugó, ami mozgásra késztet. A fentieket belátva továbbra is célod, hogy megszüntesd a kellemetlenséged, hogy jobban érezd magad, stb… Nincs tehát sok értelme a célok miértjén gondolkodni. Teljesen mindegy hova jutsz te, hova jut az emberiség, hova jut az egész Világegyetem. A fontos az, hogy itt és most – ha már élsz – te milyen gondolatokat gondolsz végig, milyen döntéseket hozol, és milyen tetteket cselekedsz meg.

Persze lehet te máshogy gondolkodsz, más az értékrended, máshogy fogalmazod meg a saját életed értelmét. De remélem néhány gondolattal hozzá tudtalak segíteni ahhoz, hogy a kérdés feltevéséhez tudj társítani magadban egy választ is.

2xSü: tehát, ha jól értem végső soron te is úgy látod mint #1 :D

Kérdező: Szerintem az is vihet valamerre, ha egyáltalán azon elmélkedsz, hogy mi is az, hogy valaminek valami az értelme.