Miért van az, hogy ha bárki meglát egy ázsiai származású embert, az neki rögtön kínai? [hiába vietnami, koreai, japán, thai, mongol]

Nincs ebben semmi különös. Nagyon más az arcberendezésük, mint az európai embereké. Bár mi is milliófélék vagyunk, de főbb jellegzetességeinkben azonosok. Ezért még egypetéjű ikreket is meg tudunk különböztetni egymástól általában.

Az ázsiai arc eltérő karaktere elnyomja a figyelmünket a finomabb részletektől. Ezért nekünk minden kínai ugyanolyan. Persze, ha kettőt egymás mellé állítunk, akkor észrevesszük az eltérést, de ha egyenként jönnek szemben, mintha mind ugyanaz lenne. Egyébként ők is így vannak velünk.

És hogy miért kínai?

A hatvanas években id menekült kevés számú vietnamit nem számítva zömében ők képviselik itt a távol keletet. Jóval kevesebb japán, koreai, vietnami, thai, indonéz stb. él itt, mint kínai.

Utolsó mondat lemaradt:

A kínait szoktuk meg, velük találkozunk legtöbbet, ezért nézünk minden távol-keleti embert kínainak.

Kell, hogy legyen valami gyűjtőszó rá, és hát úgy alakult, hogy közbeszédben ez van: kínai. Nyilván mindenki tudja, hogy ez így nem helyes, de valamit mondani kell rá. A skótot is leangolozzuk, ez van.

Amúgy ez az "ázsia származású" is az amerikaiak találmánya, amíg nem volt net, ilyet itt nem lehetett hallani, a kinézetet magát mongolnak hívtuk, legyen az japán, kínai, vagy akármelyik. (Magukat a mongolokat meg inkább tatárnak, a tatárokat meg volgai tatárnak.) Ázsiaiba bele volt értve az indiai és az arab világ is, sőt eredetileg csak Anatólia viselte az Ázsia nevet.

Ami meg az egyformaságot illeti: Az nem csak úgy tűnik, hanem az is. Azért, mert ott ezer meg ezer kilométeren keresztül bele lehet húzni mindenkit egyetlen 1 rasszba, nem úgy, mint itt Európa kellős közepén, ahol 10-15 különböző rasszba tartozó emberek élnek eggyütt, (akár családban testvérként). A kontinens perifériáin már más a helyzet, de akár itt is összegyűjthetnénk nagyon hasonló (egy rasszba tartozó) embereket, és akkor látnánk, hogy kis túlzással tényleg csak abban különböznek, hogy merre van fésülve a hajuk. Viszont alapból itt akkora a szórás, hogy egy-egy magyar antropológiailag közelebb állhat egy közép-ázsiaihoz / egy skandinávhoz / egy délszlávhoz... mint két magyar egymáshoz. Ehhez képest a Távol-Keleten beltenyészet folyt. Ott sem egyformák az emberek, de sokkal-sokkal egyformábbak, nincsenek ordító különbségek közöttük.