Mi a véleményetek az írásomról, mit éreztek és, mit vált ki belőletek? Életem első könyve, amit írtam és amiből szeretnék megosztani Veletek egy részletet.

Egy kicsit túlságosan tagolt. Ne kezdj mindig új mondatot, inkább vesszővel válaszd el a részeket, így nem lesz olyan szakaszos.

De amúgy jó. :)

Sajnos ezer sebből vérzik ez az írás. Ami erénye, hogy nincsenek benne helyesírási hibák.

Nagyon sok a tőmondat, ami eléggé szabdalttá, vontatottá teszi az írást. Sokkal igényesebbé válna az összkép, ha kicsit választékosabb szerkezeteket használnál.

A kiragadott részletben túlságosan külső leírás olvasható, nem nagyon derül ki, hogy a szereplő mit gondol, mit érez. „Szíve nagyokat dobbant.” Miért? Mitől? Izgul? Fél? Siet? „Ökölbe szorított kékes kezei, amin az erek…” Miért? Dühös, haragos volt? A hideggel szemben makacsolta meg magát? Nem tudom eléggé beleélni magam a szereplő helyzetébe.

Vannak mondatok, amelyek segítenek vizualizálni a történést. Pl. „A hideg beköltözött az autó szívébe. Megfagyasztotta minden alkatrészét.”, vagy „A szél kifújta arcából a haját.”. Ez önmagában nem gond, de itt egy izgalmas történés zajlik éppen, ez csak eltereli a figyelmet, megtöri a cselekményt, nem hagyja, hogy beleéljem magam a helyzetbe. Itt jóval dinamikusabb leírás kellene. Ha te lennél ott a férfi helyében, akkor nagyon nem érdekelne, hogy a hajadat hogy fújja a szél, hiszen éppen egy elrabolt, talán megölt(?) lányt vonszolnál a mocsárba. Ilyenkor az érzékelés jobban beszűkül, amit a kívülálló szemszögéből történő leírásnak is érzékeltetni kellene.

Ott a rész, mikor a lény megjelenik, az izgalom a tetőfokára hág. Erre jön egy három soron át ecsetelt természetleírás: „A szél hirtelen feltámadt. A fák koronái egymásba gabalyodtak. Az út elmosódott és köd borított mindent. A ködből az ingovány felett csak a fák lombjai látszottak ki. Olyan volt, mintha egy hatalmas irdatlan fehér fátyol borított volna mindent. A fák korhadttá váltak a párától. Az erdő katonái a fák, a szél játékában visító hangot adtak ki magukból.”. Ez nagyon megtöri a cselekményt, elveszi a szituáció élét.

Nagyon sok a szóismétlés. A szöveg második negyedében, kb. egy hat soros szövegben hétszer is szerepel a mocsár szó.

Vagy:

„A szél kifújta arcából a haját.”

Oké.

„A szél átfújt rajta a mocsár bűzét hozva magával.”

Rendben, tényleg szeles az idő.

„ sivár földön hagyott lány bőre a hideg széltől megrepedezett.”

Oké, értem, hogy fúj a szél.

„A szél hirtelen feltámadt.”

Nem azért, de mintha eddig is fújt volna…

„Az erdő katonái a fák, a szél játékában visító hangot adtak ki magukból.”

Igen, értem, hogy szél van, értettem elsőre is. Nem vagyok szellemi fogyatékos.

Minden írásnak, műnek van valamiféle oka, amiért elkészül. Egy könyv, egy novella, egy film, bármilyen alkotás azzal a céllal születik, hogy valamiféle üzenetet átadjon, valamiféle tanulságot le lehessen vonni belőle. Ha ez nincs meg, akkor nem sokat ér az egész. Az ember ennek megfelelően választ ki részletet is belőle, olyan részletet, ami meg tudja mutatni az egész mű valódi értékét, egy olyan részt választ, ami a legjobban összeszedett ebből a szempontból. Tehát egy részletből is meg lehet ítélni a mű egészének témáját, vagy legalábbis meg kellene, hogy mutassa magát a mű a részleten keresztül is. Most vagy nagyon rosszul választottál részletet, vagy tényleg nincs benne semmiféle briliáns gondolatmenet, mondanivaló, csak történések sora, mindenféle tanulság, üzenet nélkül.

Ilyen szempontból ez a részlet semmitmondó. Egy férfi egy hideg éjszaka közepén egy összekötözött, vérző lányt visz autóval egy folyó melletti mocsárba, ahol – valószínűleg szándékoltan – találkozik egy lénnyel, aki vérre szomjazik. Sokkal több nem derül ki – hacsak az nem, hogy a szél is fújt :-) –, márpedig ez eddig egy kicsit ZS kategóriás horrortörténetnek tűnik csak.

Én azt gondolom, hogy jelenlegi formájában biztosan alkalmatlan kiadásra az írás. Oké, jó dolog, hogy írsz, valószínű sokat fejlődik tőle a helyesírásod, fogalmazásod, de úgy tűnik bőven lenne még mit csiszolni rajta, mielőtt publikálásra alkalmas állapotba kerül. Célszerű lenne hasonló regényeket, novellákat olvasni, úgy, hogy közben odafigyelsz a nyelvi eszközökre, az írás technikájára, dinamikájára.

A kérdésből nem derül ki, hogy hány éves vagy. Lehet, hogy az adott korban óriási teljesítmény még ez az írás is, ezt nem akarom elvitatni. Pusztán az, hogy nem hemzseg feltűnően helyesírási hibáktól az írás, az már önmagában nagy szó. Szóval nem szapulni akarlak, tekintsd ezt a kritikát iránymutatásnak. Ehhez viszont érzékeltetni kell, hogy miért kell változtatni, ilyen módon rá kell, hogy mutassak a hibákra is. Ez érzelmileg lehet, hogy kellemetlen, de ha sikerül elfogadnod, akkor az lehetőséget ad a fejlődésre, amitől egyszer lehet, hogy valóban publikálásra alkalmas, izgalmas, értékes írás válik belőle.