Egy nagyon nehéz időszakon hogyan legyek túl?

Tudtam, hogy ezzel a sráccal nem szabad belemenni, el is utasítottam, de három hét alatt csak megpuhított. Életem legszebb hónapjait töltöttem vele. Nagyon szeretem, nagyon hiányzik. A rendes kapcsolatból távkapcsolat lett. Mindent megtettem érte, hogy utána menjek, de kiderült, hogy nem akarja (két hónapja ezen dolgoztam, hihetetlen dolgokat megtettem és ez most derült ki, pedig kérdeztem tőle mielőtt elment, hogy mi legyen, folytassuk-e, utána se így viselkedett!)

Egy hormongyógyszer hatására nagyon komoly hangulatingadozásaim vannak. A srác jó ideig csak hitegetett, de múltkor kiderült, hogy mik a szándékai. Nem is tudom felhívjam-e még (mert már úgyis vége van).

Most kellett választanom, hogy sok éves magány után lemondjak-e a barátaimról és kimenjek külföldre jó pénzért dolgozni vagy sok-sok hónap nélkülözés után maradjak itthon.

Nagyon belefáradtam az egészbe.

Sokat sírok, de nem eleget (a sírás segít, de nagyon nehéz is szembe nézni ezekkel a dolgokkal). Hogy lehetne feldolgozni, hogy nagyon jó dolgokat így is, úgy is elveszítek? Hogyan dolgozzam fel?