Ez az érzés normális ilyen korban?
Hosszú lesz, köszönöm aki végigolvassa. Tehát. 13 éves lány vagyok, a jobb viselkedésű kategóriából. Volt már, hogy néhány fiúval "jártam", de rájöttem, hogy nevetséges az egész. Csak szóban volt "járás", mert olyan menő volt kimondani, de utólag belátom, hogy semmit nem éreztem irántuk. Gondolom most jönnek az okoskodók, hogy ebben a korban még nem is lehet megtapasztalni az igaz szerelmet. 1 évvel ezelőttig én is ezen a véleményen voltam. Viszont azóta valami nagyon furcsa érzés kerített a hatalmába. Hülyén fog hangzani, de ez az oldal pont erről szól: "Amit máshol nem mertél...itt megkérdezheted!" Azt hiszem, halálosan szerelmes vagyok egy anime karakterbe, aki ráadásul 28 éves, az idő előrehaladtával az animében egyre több. 1 éve csak őrá tudok gondolni, folyamatosan vele akarok lenni, szinte fizikai fájdalmat érzek a hiányától, nem tudok aludni emiatt. Volt olyan is, hogy bebeszéltem magamnak, hogy ő létezik. Japán nyelvet kezdtem tanulni(ennek nem csupán ez volt az oka, de részben ez is). Természetesen a telefonom galériájába több száz kép van lementve róla. Van, hogy órán elkalandoznak a gondolataim, mert én 1 éve semmi másra, csak rá szeretnék gondolni. Azzal nyugtatom magam, hogy ha már nincs itt mellettem, legalább tudok rá gondolni. Legalább a gondolataim velem vannak. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy ez a tipikus tiniszerelem, megtetszik valaki és azonnal odavagy érte, tévedés. Nem a külsője miatt szerettem belé. A magával ragadó személyisége a fő szempont, de persze tökéletesen néz is ki. Imádkozni is szoktam érte, sírtam is néha, amiért nem lehet itt velem. Ha meg kéne halnom azért, hogy ő boldog legyen, mosollyal az arcomon tenném meg. Csináltattam pólót és bögrét, amelyekre az ő arcképe van rányomtatva. Tudom, hogy van más is, aki odavan egy-két anime karakterért, na de ennyire? Mit kéne tennem, hogy abbamaradjon a hiánya miatti szenvedés? Van ok aggodalomra, hogy egy nem létező karakter ilyen reakciót vált ki belőlem?
U.i.: Lehet kiröhögni, gúnyt űzni belőlem, de ez van. Szeretném kérni, hogy aki nem tud hasznos választ adni, csak bántó, sértő megjegyzést tud tenni rám és a kialakult helyzetre, az inkább menjen el. Köszönöm.
válasza:Engedd el. Nézz nyugodtan animét, sőt, annál jobb, minél többet nézel, hátha az újak "felülírják". Voltam szerelmes regényhősbe 14 évesen :D Voltam szerelmes egy tanáromba 17 évesen. Voltam szerelmes egy íróba 19 (!!!!) évesen. Ezek plátóiak, a "szerelemhormon" pedig legkésőbb kilenc hónap alatt lecseng, legalább is én úgy hallottam. Addig meg sajnos ki kell bírni. Egyszer pedig fogsz találni a való életben olyat, akiben megtalálod ugyanazokat az értékeket, amiket az említett karakterben. Kitartás! :)
U.i.: Azért egy Tsuruga Rent én sem rugdosnék ki az ágyamból.
válasza:"Én is abban reménykedek, hogy egyszer a való életben találkozok egy olyan emberrel, aki megtestesíti őt (személyiségben, és kicsit kinézetben is.)"
Ez a része butaság. Ha egy bizonyos karaktert keresel egy emberben, akkor vagy egyedül maradsz, mert nem találsz, vagy másként ér csalódás. Az rendben van, hogy bizonyos tulajdonságai bejönnek akár egy kitalált karakternek, lehet, hogy az életben is hasonló tulajdonságú fiúk fognak majd tetszeni, ha eljön az ideje. de az is lehet, hogy majd egy másmilyen fiú lesz az első igazi hús-vér szerelmed, mert benne is találsz olyan tulajdonságokat, amik bejönnek, még ha nem is pont ugyanazok. Ne várd el senkitől, hogy olyan legyen, mint az "álompasid", hanem keresd azt, akit önmagáért tudsz szeretni, még ha ennek nem is felel meg vagy nem maradéktalanul.
Szia!
Én is 13 vagyok, és nekem is vannak ilyen "hóbortjaim". Ennyi idősen szerintem normális az, hogy valamit rettenetesen megszeret az ember, és beleéli magát. Volt már pár pofára esésem, de azt tapasztaltam mindig, hogy múlandó. Lehet, hogy most odavagy érte, de hidd el, nem leszel örökké. Nyugodtan gondolkozz rajta (én is el szoktam kalandozni valakivel), nézd a vele készült sorozatot/filmet/képeket/akármiket. Talán csak az a baj, hogy kitalált, és nem valós. Bármilyen fájdalmas is tud lenni, de őt kitalálták, nem létezik, és bármilyen könnyű elhinni, tényleg nincs a való életben. Attól fantáziálgatni lehet. Egyszer pedig találsz majd egy valós személyt, akibe majd beleszerelmesedsz, és együtt fogtok nevetni ezen a hóbortodon. Kitudja, lehet, hogy még hasonlítani is fog rá:)
Mit kéne tenned, hogy abbamaradjon a hiánya miatti szenvedés? Nézz különféle filmeket, sorozatokat, hallgass mindenféle zenét, nézz utána komolyabban a kedvenc sztárjaidnak, tehát legyél sokkal körültekintőbb. És igaz, ennyi idősen még azt mondják nem lehetünk igazán szerelmesek, de ez nem igaz. Saját bőrömön tapasztalom. Lehet, hogy egy kapcsolatra még nem vagyunk elég érettek vagy ilyesmi, de ez emberfüggő. Nem a befolyás számít, hanem a saját érzéseid, a saját döntéseid. Szóval szerintem megérné, ha jobban nyitnál a külvilág felé, a valós személyek felé, különböző hobbik felé. Ugyanúgy nézheted őt is, de ne csak rá koncentrálj, hanem több mindenre.
Amúgy szabad tudnom ki az?
U.i: Ha van még kérdésed, vagy nem értesz valamit, nyugodtan írj vagy ilyesmi.
válasza:Normális. Ahogy egyre többet nézel, egyre több olyan szereplő lesz aki meg fog tetszeni, egyesek jobban, mások kevésbé.
#1
Tipikus normi reakció.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!