Mit tehetnék? 15/L

Nem tervezem sajnáltatni magamat, de már tényleg nem tudok mit csinálni. Nem látok más kiutat. Egészen kicsi korom óta nincsenek barátaim, nekem kellett puncsolnom hogy ne rohadjak meg egyedül (elnézést). Óvodában sem akartak velem játszani, alsóban sem igazán találtam barátot. Ötödikben lett életem első barátnője, de most ő talált mást, úgyhogy megint egyedül vagyok. Az osztályban talán azt sem tudják, hogy ott vagyok. Múltkor is mikor bementem egy szobába és ott voltam vagy 10 percet, megkérdezték, hogy "Jé, te itt vagy?". Nyáron senki nem keresett, én meg belefáradtam abba, hogy folyton én írjak rá mindenkire és lesz egy értelmes beszélgetés: "Szia, hogy vagy?", "Szia jól, te?" "jól" és ennyi. Egész nyáron bent ültem a lakásban. Igazság szerint nem tudok felhozni semmi olyan dolgot, amire büszke lehetnék, vagy ami miatt a szüleim büszkék lehetnének rám. Matekból sík hülye vagyok, még hogyha külön tanár is van. Ezt mindig szóvá is teszik. Bármennyire tanulok, egyedül képtelen lennék összehozni egy jó jegyet... Általában a padtársam segít nekem, emiatt elég szarul érzem magam. Mondták is, hogy nélküle nem lenne ilyen bizonyítványom. És ez sajnos teljesen igaz, magam képtelen lennék rá. Képtelen vagyok bármit is megcsinálni. Úgy érzem, hogy ezeknek az embereknek nincs szükségük rám, megvannak nélkülem is. Ráadásul folyton cseszegetnek,hogy dagadt vagyok és úgy nézek ki, mint egy cigány. Gyűlölök itt lenni. Mit tudnék csinálni? Én csak az öngyilkosságot látom kiútnak, nyáron is azt tervezgettem. Kedvem sincs élni... Kérlek ne mondjátok, hogy beszéljek Anyukámmal, vagy Apukámmal, mert az nem fog menni. Képtelen vagyok erről valakinek is beszélni, ezért írtam ki ide.

15/L