Ez már bulimia?

Kb egy éve volt egy időszak amikor 2-3 naponta vagy akár minden nap hánytattam magam. Ez azután történt, hogy fogytam kb 7 kilót, úgy hogy nagyon keveset ettem és lehető legtöbbet edzettem. A súlyomat azóta tartom, azonban ha rámtört suli után egy egy ilyen "falási roham" akkor bepánikoltam, hogy visszahízok, ezért kihánytam. Aztán egy idő után felhagytam ezzel, azt hiszem elmondhatom hogy egy fél évig egyáltalán nem hánytattam magam, de nem vagyok 100% biztos benne. Azonban mostanában újra visszatért ez a csúnyának, kövérnek látom magamat problémám, és bűntudatom van ha egy egészséges adagot, vagy édességet eszek, vagy már csak attól is ha jól lakok, és érzem hogy szinte tele van a gyomrom. Ebédre nagyon kis adagokat szedek magamnak, ha a szüleim nem látják. Szóval hétköznap, amíg ők dolgoznak igyekszem minél kisebb adagokat és minél kevesebbet enni, mert ugye fogyni szeretnék (csak ha velük vagyok, akkor nyilván nincs megengedve hogy keveset egyek - mivel amikor lefogytam azt hitték, hogy anorexiás leszek, ha folytatom, szóval eléggé követik az étkezéseim). Hánytatni ritkán szoktam magam, havi 1-4 alkalommal fordul elő, és miután hányok sokkal boldogabb vagyok, hogy nem fogok meghízni a kajától, és nincs is utána étvágyam, úgyhogy nem is szoktam ezek után újratankolni. Ez már bulimia? Az a baj, hogy nem akarok tőle "megszabadulni". Tudom hogy egészségtelen de olyan jó érzés, hogy amit megettem nem fog felhízlalni, nekem csak az érzés kell, hogy ettem illetve az ízek, de utána a gyomromnak meg a testemnek nincs szüksége a kajára, tehát ha hányok utána nem vagyok már éhes.

Szánalmasnak érzem magam, hogy ezt művelem. Mindenki azt hiszi rólam, hogy tökéletes az életem, mindenben sikeres vagyok, jó tanuló, sok barát, sokan mondják, hogy szép vagyok és csinos. De erről senki nem tud. Életem legelső hányását elmondtam két legjobb barátnőmnek, majd azt hazudtam, hogy abbahagytam.

Szóval ha néha-néha kiürítem magam az is veszélyes, vagy ez még "elfogadható"? Tudom maga a kérdés is szánalmas, csak reménykedem benne hogy nem kell abbahagynom. Jó nyilván saját magamért kell abbahagynom. Csak jelenleg hiába tudom, hogy nem jó, mégis az van a fejemben hogy ezzel jól járok, mert nem hízok és megéri.

18/L, 162 cm, 58 kg