Mit tegyek? Már nem bírom ezt tovább.

Nem hiszem, hogy bulimiám vagy anorexiám lenne de nem tudom tovább ezt csinálni. Gyűlölöm magam, gyűlölöm ahogy kinézek, gyűlölöm az arcomat, a bőrömet, a sok anyajegyemet, a vastag combjaimat, a hasamat... Mindenemet. Gyűlölöm, hogy ilyen gyenge vagyok. Falási rohamaim vannak és képtelen vagyok leállni vele, ezért pár hónapja meghánytattam magam. Aztán újra és újra, egyre többször. Viszont egy csomó helyen olvastam, hogy ettől tönkremehetnek a fogaim meg a torkomat is felmarja a gyomorsav... Ezért hogy kevesebbszer forduljon elő inkább éheztetni kezdtem magam, vagy nagyon keveset ettem (napi 1000kcal alatt). Viszont most ha mégis többet eszek mint amennyit terveztem egy napra megint jön a hányás. Ma suliban sem voltam mert fájt a torkom (nem biztos hogy ezért) és megint telezabáltam magam mindennel most olyan bűntudatom van szinte már fájdalmat okoz. De ma erős akarok lenni, nem hánytatomm magam. Ezek mellett állandóan sírhatnékom van, amint magamra maradok egy percre sírnom kell. Nem beszéltem erről senkivel nem tudják mert nem látszik rajtam. Akárhogy éheztetem/ hánytatom magam ugyanolyan kövér vagyok senki sem veszi észre plusz ha emberek között vagyok mindig mosolygok és vidám vagyok. Van egy nagyon jó fiú barátom (talán egy kicsit több mint barát) nagyon szeretem és azért is gyűlölöm magam amiért állandóan hazudnom kell neki és mindenki másnak is. Kb egy hete meséltem neki egy ismerősömről aki bulimiás (csak kitaláltam) és kérdeztem tőle hogy mit csinálna ha én lennék ilyen. Azt mondta rögtön orvoshoz vinne v szólna a szüleimnek meg persze sokat lenne velem próbálna segíteni... De én bármit megtennék csak hogy a szüleim ne tudjanak róla. Az egyik barátnőm angoltanára pszihológus, és egyszer találkoztam is vele nagyon szimpatikus, hozzá szívesen elmennék beszélgetni de gondolom pénzbe kerül meg a szüleimnek is elmondaná... A másik lehetőség a suli pszichológusa de azt sem tudom ki az és nagyon nehéz erről beszélnem, ezért is írtam ide... Ha valaki tud valamilyen tanácsot adni azt nagyon megköszönném... Mostmár tényleg elegem van.:((