Az első randin már mehet a csók?

Tudod ez úgy van, hogy Na, ma paprikás krumplit főzök. Hazafelé beugrom a boltba, veszek krumplit, kolbászt, bort… ilyesmit lehet tervezni.

Emberi kapcsolatokban a spontaneitásnak van kitüntetett szerepe.

Persze ha nem igazán randiról van szó, hanem egy gyors és váratlan menetre vágy, s aztán eldobod a másikat, akkor mehet, legfeljebb képen töröl.

Ha szereted, s járni akarsz vele, akkor ne tervezz előre.

Akkor se agyalj semmin, amikor már együtt vagytok azon a randin (itt most a klasszikus, eredeti értelmében írom az együtt vagytok összetételt, nem az egy párt alkottok helyett), bízd magad rá a hangulatra.

Ha nem jön spontán, akkor valószínű, hogy még nincs itt az ideje.

Régen egy udvarlás évekig tartott. Értsd, még egymás kezét sem fogták meg. Séták, mozi, tánciskola (az volt régen a diszkó), s még tegeződni sem tegeződtek.

Ma már minden felgyorsult. De azt tartja egy mondás, hogy a korán nyíló rózsa korán is hervad el.

Nem kell a régi módi ma már, tudom. De ajtóstul a háznak rontani sem jó. Meg van a szépsége annak is, amikor az ujjak először összeérnek, majd el is kapod a kezed. Az első mosolynak, amit viszonoznak is, egy ügyetlen puszinak. Szóval sok sikert, de ne siettess semmit!