Hogy reagálnátok arra, ha nagyon sokszor mondják, hogy egy nő nem véletlenül marad egyedül? Hogy biztos van valami baja, azért nincs kapcsolatban?

Mert visszautasított, frusztrált és így akar bűntudatot kelteni másokban, mert ettől ő jobban érzi magát. Semmi köze hozzá gyakorlatilag.

Visszakérdeznék. Mennyien válnak el, és mennyi nő marad egyedül a gyerekekkel? Akkor nekik mik a bajuk? Vannak olyan emberek akik állandóan megmondják, nem kell a szavukra adni. Vagy kérdez vissza, a te életed teljesen tökéletes? Ugysincs tökéletes élet. Ílyen emberrel nem kell foglalkozni. Vagy egy bajod talán mégis van, hogy ezt végighallgatod, és nem osztod ki, hogy ez a te életed, nem kérsz a tanácsból.