Az hogy lehetséges, hogy a színeszek nem mindig emlékeznek arra, hogy miben, mikor és mit játszottak?

Pl úgy, hogy a színész az nem egy teszem azt pékáru eladó (ezzel nem degradálom a pékárusokat, csak példa). Minden szerepet megtanul, nem csak szövegmagolás szinten, hanem konkrétan beleéli magát, kicsit úgymond az adott karakterré válik, ez nem olyan, mint a 20 éve pékáru eladóként dolgozónak a tízezredik csomag pogácsát becsomagolni. Ezen felül ha szereti, már pedig egy jó színésznek muszáj szeretnie a szakmát, amúgy megragad a középszerű senki szinten, akkor nagyobb eséllyel emlékszik a pályafutásának aprö részleteire is.

Én pl régen DJ voltam, nem egy nagy karrierre kell gondolni, inkább hobbi szinten, de jópár buli van mögöttem, mindegyikből tudok a mai napig emlékezetes dolgokat felidézni, illetve a régi mixeimet meghallgatva tudom, hogy milyen indíttatásból készültek, melyiknél milyen lelki/érzelmi állapotban voltam, vagy éppen melyik az, amit egy jó nagy piálás után éreztem szükségesnek öaszerakni. Ha olyat csinálsz, amit szeretsz, akkor annak nagy része végig kíséri a további életedet, kvázi az életed része marad, akkor is, ha már jó ideje nem foglalkoztál vele.