3-4 ( vagy több ) gyerekes anyukák! Van köztetek olyan, aki nagy sikereket ért el a gyermeknevelés mellett valamilyen munkaterületen?

Sok embert ismerek, de egy ilyen példát se tudok.

Akiknek sok gyerkőce van és még a párját is támogató feleség/élettársként van jelen, nos ők inkább a háttér támogatói a karrier sikernek, hogy pl párja és gyermekei karrierje jó legyen.

Amolyan feláldozott és támogató személy.

(legalábbis én ezt látom)

Anyumnak 4-en vagyunk gyermekei, igaz már 20 és 30 felett, ám csak most ért el arra a pontra: jó lenne valami vállalkozás, amit szeretne, de nem tudja mi is lenne az, ami közel áll hozzá, mert hiányos az önismerete, mivel az "énidő" - ből rengeteget kivettünk mi gyerekek +párja.

Párja mellette lett sikeres cégvezető a semmiből.

Viszont a párja volt az az ember, aki elkezdte ráterelni anyumat arra az útra, hogy igenis merjen kikapcsolni, merjen utazni, kimozdulni és magára gondolni, ne csak a "megszokottakra" és "gyerekekre" fókuszáljon, akik már kirepülőben voltak anno.

Egy gyerek is nagy felelősség, nemhogy több.

Volt ugyan vezetői pozicióban, ám visszavonult x év után, hogy neki az sok már és az emberek zöme az idegeire megy, főleg a logikátlan dolgokkal.

Hidd el, gyerekként okoztunk elég fejfájást neki, főleg hogy teljesen mások vagyunk személyiségben is testvéreimmel.

Ha valaki tud igaz példát erre a kérdésre, akkor az a nő előtt emelem kalapom és minden tiszteletem, hogy mindemellett még karriert is feltornázza.

A kérdésem viszont az: az élet mely területén engedte lazábbra a gyeplőt?

Gyerekektől elvett idő? Dajka? Esetleg alvás és egészség? Párja hanyagolása? Párja támogatta? Stb.

Sok a kérdés.

Nekem pl jelenleg egyáltalán szóba se jöhetne a gyermekvállalás.

Egyenletesen igyekszem elosztani/beosztani mindent, hogy figyeljek az egészségemre, egészséges tempóra, maximális odafigyelés és alkotás karrierben, havi 1 alkalommal tudok baráttal találkozni pár órára. (ami leülés és személyes találkozó pihenés keretében, de a bicózás, tollas alatt összefutunk, vagy pl közös munkán dolgozunk) Heti 1x takarítok, kaját felváltva főzünk párommal, így időt is spórolunk egymásnak.

Nem úgy, mintha pl külön utakon lennénk és napi x órák mennének el mindegyikünktől, hanem az feleződik.

Ha olyan munkám lenne, amit utálnék, közel se állna hozzám, akkor bajban lennék, mert nem kikapcsolódásnak, hanem kényszernek élném meg.

Anyummal szoktuk is beszélni (általában munkám közben hívás keretén belül), hogy én abszolute rosszúl vagyok a gondolattól, hogy őneki az én koromban, már mind a 4-en megvoltunk.

S a huszonéves időszak nagyon fontos volt számomra az önismerettől a karrierig. Gyerek mellett kimaradt volna vagy háttérbe lett volna szorítva mindez és valahol hátrébb kullognék.

Jól bánok a gyerekekkel, voltak, akiket jómagam tettem rendbe, amikor dajkáltam ismerősök, rokonok porontyait.

De szerintem nekem annyi bőven elég volt.

Anyum is mondta, szeret minket, de mindezt újra nem csinálná. Megértem.

Ha pedig most állna gyermekvállalás előtt a napjainkban, nos, max egyet vállalna.

Megjegyzem, nincs ebben semmi rossz vagy ellenünk szóló dolog, egyszerűen csak logika és meglátás, elmélet.

A "mi lenne, ha..." játék.

A felgyorsult világunkban az emberek elfelejtenek énidőt és egészséges tempót hagyni maguknak.

Míg megengedem magamnak a reggeli 30-45perceket a kádban egy tea, könyv vagy a gondolataim mellett, addig más kapkod, fut, rohan.

Időben alszom, kelek. Az ébresztő csak biztonságért van, ami előtt pár perccel magamtól ébredek, addig mások kényszerből és fáradtan, nyűgösen.

Csak 2 példa, amik nagy befolyással vannak a mindennapjainkra, teljesítményünkre és jövőnkre is.

Pl anno rokonoktól azért vállaltam át a gyerkőcöket, mert rá kellett vennem őket:

Énidő és a pihenés fontos a gyermeknevelésben is.

Idegesen, fáradtan nem fog megfelelően viszonyulni a gyermekhez. A gyerekek pedig megérzik, ha valami nincs rendben, kellemetlen érzések keringenek bennük + nem értik mi baja "anyunak".

Én pedig harapok az ilyen szituációkra.

A vokális és nonverbális kommunikáció tudatalatt is folyik, ahogy a befogadása is.

No, de részletekbe nem mélyedek, mert sok minden összefügg egymással.

A problémás gyerkőc is a nem megfelelő felnőtt viselkedése, kommunikációja és odafigyelése miatt alakul ki.

S mivel megkapták normális módon tőlem ezt, ezért volt az "kicserélted a gyerekemet".

Majd megbeszéltük mik váltották ki a gondot a gyermekből.

Pár nap is elég a változáshoz.

Anyum makacs volt, nekik mamáék voltak ott ilyen kimerültség esetre, de nagyon nehezen adta be a derekát, hogy kiadja a gyerekeit a kezeiből.

Igen, biztos nehéz, de akit tudok bíztatok. Az ő és gyermeke egészsége miatt.

3-4 vagy több gyerek @_@ egy életen át... Nagyon durva, főleg úgy, hogy átlátja az ember a pszichológiai dolgoktól mindent.

Akiknek van gyermekük, azok szokták is mondani: a gyermek egy életre szól.

Magát azt a mély érzést ugyan nem ismerem, nincs gyermekem, ám a gondolatmenetet megértem.

"Ha te 70 éves is leszel, akkor is a gyerekem maradsz."

Gondolom többen is kaptak szüleiktől hasonló mondatokat.

Érdekes témaköt, amit felvetettél s elgondolkodtató a dolgok, emberek és idő elosztása is.

Sok kérdést vetett fel bennem a hogyan kivitelezhető része s mi áron.

Mert mindennek ára van a maga módján.