Tapasztalt anyukák hogyan osszátok be az időtöket kisbaba mellett?

Az ilyen, majd belerázódsz, azért ahogy telik az idő egy kicsivel könnyebb lesz. Három négy hónaposan, egy játszószőnyegen már elnézeget akár 20-30 percig is annyi idő alatt nyugodtan lehet felporszívózni, vagy a fürdőszobát gyorsan kitakarítani.

Olyan a dolgokat felejts el ami teljesen felesleges, mint például a vasalás.

Ha van pihenő széke akkor abba is berakhatod, és vidd magaddal, közben mindig beszélj hozzá.

Az én gyerekem nappal nagyon nagyon keveset aludt, maximum kétszer 20 percet, sőt nekem semmi segítségem nem volt, férjem sem.

Ez az időszak ilyen, nagyon gyorsan eltelik, élvezd ki, és ne siránkozz, a sajnáltasd magad.

Az enyém már két éves lesz, de visszasírom a baba időszakot!

Először is, ne görcsölj annyira rá a dolgokra. Nem lesz semmi baja ha picit sír, és nem ugrasz rögtön, hanem előtte befejezed a wc-zést vagy lenyeled a falatot.

Én így csinálom: míg takarítok, vagy fürdök, hajat mosok, bent van velem a pihenőszékében, beszélek hozzá, énekelek vagy verset mondok, de közben csinálom a dolgomat. Most már kúszik, ezért hordozható járókát is bevetek, teleaggatom neki való játékokkal, ebben képes félnapot elmatatni, miközben én rendet rakok. Közben akár sminkelhetsz is, vagy habfürdőzhetsz, könyvet olvashatsz..

Akkor a fő baj,hogy alapból se tudod mit hogy kell csinálni.

A babát nem kell körül ugrálni,a cumit meg végképp felejtsd el. Ha sír,se lesz semmi baja. Amig tudod még addig szoktasd le a cumiról,meg az állandó kézbenlétröl.

Nekem 3hos lesz,mióta hazahoztuk,nem alszik nappal csak 3-4x fél órát, mégis mindent megcsinálok. Bár ő nem is sir nagyon,mert elejétől nem volt mindig kézbe,mert nekem itt a nagyobb.

Ez az időszak most a babáé. Ezt a férjednek és neked is el kell fogadnod. Ha szalad a ház akkor szalad. Egyszer majd rendben lesz.

Az én kislányom mellett alig lehetett valamit is csinálni, mert ő az a tipikus mindent látni akarok, nem szeretek egy helyben lenni baba volt. Nem szerette a pihenőszéket, a hordozókendőt a babakocsit és a járókát sem. 1 perc után mindegyikben sírt, akár mit csináltam. Csak a szőnyegen volt el vagy a kezemben, így oda raktam le a játszószőnyegét, ahol éppen dolgom volt, de sokáig itt sem maradt el és, így ha megunta fölvettem és járkáltunk, énekeltünk. Félbe hagytam a dolgom és folytattam amikor ráértem. Sosem hagytam sírni, egyszerűen nem bírtam. Ezt szerencsére a férjem is megértette és segített amiben tudott.

Mint ahogy az egyik válaszoló írta "körbe ugráltam a gyereket". Mégis van egy 1 éves okos, értelmes, szófogadó, nyugodt kislányom, aki már bejárja az egész lakást (állandóan mozgásban van most is és minden érdekli) és nélkülem is sokáig eljátszik. Átaludja az éjszakát. Mindent meg tudok már mellette csinálni ( a férjemnek is ki tudok szépítkezni, ugyanis reggel hozza a fésűm és fésüli a hajam :D .

Örülök, hogy a kezdeti nehézkes hónapokban ( még össze szoktunk a babámmal)nem hallgattam a sírni hagyó, szerintem a sokat kézben vivés elkényeztetés stb. gyakori kérdéses anyukák véleményére. Lehet, hogy akkor most nem lenne egy ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott kislányom.

Első, igen könnyű letenni a gyereket a tv elé, biztos jót tesz az idegrendszerének a napi majd' egy óra mese nézés....

Vannak olyan babák, akik jól elmatatnak egyedül és vannak, akik az istennek nincsenek el. Ez van, én sírni nem hagytam sosem (persze 1-2 pillanatig igen, ha muszáj volt de percekig vagy szándékosan sosem). Ez most nem az az időszak amikor kicsiped magad, de nem tart sokáig,ki kell bírni. Ennyi. A házimunka is megvár (sajnos), szóval ezen ne aggódj.