Vicces, ciki sztorik?

Ezek annyira nem durvák, nem is viccesek, inkább kínosak :)

Van egy levelezőtársam, Whatsappon is szoktunk beszélgetni. Egyszer beszélgetek legjobb barátnőmmel waccapon, úgy, hogy hangüzeneteket küldtünk egymásnak. Én épp azt ecseteltem nem a legszebb kifejezésekkel, hogy milyen drága egy cserediákprogram, csakhát ugye közben párhuzamosan beszélgettem a levelezőtársammal is, és az ő ablakára kattintottam, és oda mondtam fel a szöveget (persze el is küldte xd)

Nem magyar, szóval nem érthette, de a hangsúlyom mindent elárult :D

Ez még régen történt: Suliban ülünk a menzán, 6-an egy asztalnál, beszélgetünk, baromkodunk, és egyszer valaki olyan vicceset mondott, hogy ugye ez az orrból induló nevetés tört rám, és kitaknyoltam az asztal közepére... de nem ám ilyen köpés szerű átlátszót, hanem egy jó nagy, zöld dzsumbulyt XD Az csak egy kicsit volt gáz.... :"D

De a kedvencem még mindig ez:

Jött hozzánk a számítógép szerelő, csak időközben szüleimnek el kellett mennie otthonról, tesóm is máshol volt, szóval kettesben maradtam a szerelővel.

Úgy voltam vele, elszerelget magának, bementem a saját szobámba (a gép tesóm szobájában volt) és elvoltam.

Egyszer csak hallom, hogy kérdez valamit, átszólok "tessék?". Megint mond valamit, nem értem, átszaladok. Szerel, el van foglalva, rám se néz, háttal ül nekem és azt mondja:

"Te, figyelj már, a kocsi hol áll?"

én: "Fú, hát nem tudom, általában itt szokott állni a fák alatt".

ő: "Tessék?"

én: "Hát szerintem itt van a fák alatt."

Ekkor vettem észre, hogy csávókám telefonált :D

Gondolhatod, ahogy átszaladtam úgy is szaladtam vissza XD

1. vagyok

Ez nővérem 8.-os ballagása utáni ebéden történt.

Ül a család a hosszú asztalnál, már a leves meg a második megvolt, várjuk a desszertet, ami csak nem akar jönni. Unalmamban a szék háttámláján piszkáltam a kezemmel, nem tudatosan, csak úgy birizgáltam, miközben hallgattam, mit beszélnek a felnőttek.

A szék háttámlája az a rácsos fajta volt, és mi történt? Hát jól beszorítottam könyöknél a jobb kezem XD

Próbálom kihúzni, csak úgy sunyin, hogy senki észre ne vegye, de nem jön.

Jön a desszert, mondom, hogy a fenébe fogom így megenni? Kicsit feltűnő lenne, ha elvenném az asztalról és a bal kezemben fognám közel a mellkasomhoz, hogy a jobb kezemmel tudjam bekanalazni a számba :D

Megbököm mamámat és suttogom:

"Mama! Beszorult a kezem"

"Eredj már, ne bohóckodj, vedd ki"

"Mama, tényleg beszorult"

Mamának szeme elkerekedik, és kitör belőle a röhögés XD Onnastól már nem lehetett elsunyizni, nagybátyám és apum közös erővel húzták ki (jelzem, nehezen :D), unokatesóim és tesóm dőltek a röhögéstől, egyikük még a wc-be is bement mert rájött a pisilhetnék :D

Ja, az kínos :D

Hasonló volt osztálytársammal, csak ő nem szidta a tanárt, hanem osztálytársamat fenyegette, hogy ő most megy, és beárulja, hogy milyen szemét meg suttyó meg nem tudom milyen alak. Miközben ezeket sorolta, hátrafelé ment, az ajtó felé, próbálja háttal keresni a kilincset a kezével, a tanár meg ott áll a küszöbön XD

Ez egy kicsit undorító lesz. :D

Barátnőmnek baromi hosszú haja van, és egyik nap spagettit evett, de nem vette észre, hogy ott van a kajában egy hajszála. Már késő volt, lenyelte, bár nem teljesen, mert érezte, hogy van ott valami más is a szájában. Végül megtalálta és elkezdte kihúzni, konkrétan a gyomrából basszus. xD Szegény majdnem elhányta magát. :'D

Nekem ez a második legkínosabb sztorim:

Egyszer ketten ültünk annak a srácnak az egyik-egyik oldalán, akivel még új volt az ismeretség és nagyon nem akartunk rossz benyomással indulni, mivel kedves volt számunkra. Ment is a röhigcsélés, kuncogás. Én egy ilyen lenge pizsamanadrágban voltam, tudod, ami tök jól szellőzik és mostanában divatja van, ilyen háremnadrágcucc.

Szóval ment nagyban a baromkodás, én ülve dobáltam össze-vissza magamat különböző pozíciókba, ahogy szoktam. Egyszer csak elszállt egy galamb a nagy röhögéstől, amikor megpördültem, de a nevetés hangja elnyomta a galamb tompa hangját szerencsére. Jó, emberi dolog, többet nem fordul elő. Aztán volt egy poén, amin körülbelül csak én nevettem, ők elhalkultak már és pont egy olyan pózban voltam, amikor felhúztam a lábaimat így a nyakamba kb., szóval az alsófelem éppen abban a pillanatban a kedves, attraktív srác felé fordulva eldurrantott egy rakétát. Kedves megijedt és elment, a társam a bajban pedig lezuhant a földre és úgy elkezdett röhögni, hogy fél órán keresztül fetrengett a földön és nyüszített konkrétan. Aztán én is csatlakoztam hozzá.

Pont a srác arcába. Pont, amikor csend volt. Pont egy ilyen DURR hangút. Tökéletes időzítés. Akkor kínos volt, most büszke vagyok rá.