Mit tegyek hogyha nagyon csúnyán beszélek? (mint 1 kocsis)

1). Döntsd el magadban, hogy ennek véget akarsz vetni (ez már megtörtént),

2). ELLENŐRIZD A GONDOLATAIDAT! Ha félig kicsúszott a szádon - ne fejezd be a mondatot.

3). Ha a szüleid (családod) is ilyen kifejezéseket használt, akkor tőlük tanultad el. Könnyebb leszoknod róla, csak elhatározás kérdése.

Ellenben, ha egyedüli vagy, akkor régebben kisebbségi érzésed volt és a "nem mindenki által elfogadott beszéddel" igyekszel észre vetetni magad. Réges-régen olvastam egy pszichológus könyvét, ahol pont azt írta, hogy az ocsmány kifejezések használata és a káromkodás a feltűnni a kitűnni akarás megnyilvánulási kényszere. A fiatal (fiú és lány) akkor ocsmánykodik és káromkodik, amikor meg akarja mutatni a társai előtt, hogy ő már "ezt is " meg meri tenni, ő már "nagyfej", mert a többiek csak ámulnak--bámulnak az ő "merészségén". Tekintélyt akar szerezni magának vele.

Az 5. válaszoló juttatta eszembe: Kis munkaközösség voltunk: 2 mérnök, 4 technikus, 1 adminisztratív dolgozó. Felvettünk két villanyszerelőt, barátok voltak. Az egyikük nagyon csendes fiú volt. Bezzeg a másik: hangosan beszélő, alpári kifejezéseket használó, káromkodó. Idővel, munkaidő utáni poharazgatás közben, kb. ezt mondja a hangoskodó: "Megtanítottatok engem viselkedni. Ti nem káromkodtok, nem használtok ocsmány kifejezéseket. Rájöttem, hogy meg kell változnom, ha azt akarom, hogy befogadjatok." Magunk is észre vettünk némi változást rajta: megmaradt a hangos beszéde, lényegesen kevesebbet használta a durva kifejezéseket, pedig egyikünk sem tette neki szóvá ezeket, mégis azt mondta, hogy megtanítottuk őt viselkedni.

Nem mindegy, hogy iszonyúan felhúznak és akkor káromkodsz, feszültséglevezetésként (az sem szép, de érthető; van, aki tányérokat vagdal a földhöz, van, aki káromkodik), vagy rossz megszokás miatt eleve káromkodsz, alaphangon is.

A habituális verziót, azt, hogy rászoktál és állandóan káromkodsz, szép lassan, kemény munkával magadnak kell megoldanod. Figyelj arra, hogy kikkel vagy kapcsolatban. vannak olyan "kultúrkörök", ahol megszokott az anyázás, és szinte kivetik azt, aki szép magyarral beszél vagy nem káromkodik megállás nélkül.

Nézz meg 1990-es filmeket (pl. a Hamis a baba c, klasszist): annyi ronda szó van benne, hogy elképesztő. Hogy egy gyereket "takonypóc" néven hívjunk, az ma nonszensz. Változik a világ, változz vele te is!

Hallgass a neten verseket, meséket, nézz olyan filmeket, amiben a legszebben virágzik az édes anyanyelvünk, és előbb-utóbb szégyellni fogod, hogy hogyan beszélsz és magad teszel rőla, hogy ne káromkodj.

Kezdetnek kezdj el néháény nagyon alpári szót mással kiváltani, ami hasonló, legalább az első pár hangjában, de más szó. Nme írok ide példát, rád bízom.

És azt a feszültséget, ami benned van, oldani. Amikor a járvány elmúlik, és újra elindul az élet, akkor menj és csinálj valamit, ami kivezeti és levezeti belőled a belső feszkót. Futás, úszás, torna, bármi. Még az aynagozás, bábozás, kötés, horgolás - férfinak is jó ám! - festés, akármi jó. Csak legyen egy jó hobbid, egy megszokott dolog, ami csak a tied. Amiben feloldódsz és kioldódik belőled a belső feszültség.