Nem bírom elviselni az embereket, mégis beszélgetni akarok valakivel, együtt akarok lenni valakivel, de hogyan, ha nem bírok elviselni senkit? Miféle vegyes érzelem ez?

Nem most alakult ki, mindig is ilyen voltam. Akarok beszélgetni, ismerkedni, mesélni ezt - azt valakinek, és viszont meghallgatni, elmenni sétálni, de amikor erre került sor, (khm, régebbi párkapcsolataim) akkor baromi kellemetlen volt az egész, sőt, legszívesebben elmenekültem volna mellőle. Bezzeg amikor egyedül vagyok, akkor úgy vágyódom egy jó beszélgetésre, közös tevékenykedésre, akármire.

Kutyusom van, valamennyire pótolja is a szeretethiányt, de akkor is jó lenne dumálni valakivel, közösen elvinni sétálni, de nem megy, frusztrálttá válok más / mások társaságában, még pár pohár bor mellett is. Öngyilkossági hajlam és kísérletek miatt szedtem szorongáscsökkentő gyógyszereket, (Rivotril, Frontin, Stimulaton) nem voltak hatásosak, mintha gyárilag lennék ilyen. Pszichológushoz is járok kiskorom óta, de egyikük sem jött rá, mi lehet a gond.

Mit javasolnátok, szerintetek mitől lehet ez? 19L