Vannak tabuk a pszichoterápiában?

T. Válaszoló! Tudom, hogy a terápiában sok dologról lehet beszélni, viszont felmerült a kérdés, hogy van-e ennek határa. Például mennyire beszélhet az ember nyugodtan a pszichológusának az illegális szexuális parafíliáiról (nekrofília, pedofília, zoofia) , esetleg arról, hogy ezeket kiélte, megpróbálta kiélni. Tud-e ezek átdolgozás, megszüntetésén, elfogadásán egy pszichológus segíteni? Mennyire van olyan veszélye az ilyesmi elmondásának, hogy a pszichológus elutasítja a további terápiát, mert nem veszi be a gyomra a dolgot, esetleg a pszichológus tehet-e, kell-e feljelentést tennie ilyen esetben a hatóságoknál. Vagy akár az erőszaktevők, akiknek gyilkossági, vagy öngyilkossági vágyai vannak számíthatnak-e pszichológusi segítségre? Van-e olyan ember, vagy probléma, ami nem kaphat megértést a pszichológusoktól sem, és magukra vannak így hagyva? Van-e olyan, aminek az említése ártalmas lehet a terápiára, esetleg egyszerre a terápia végét jelentheti, bölcsebb-e néha az elhallgatás?