Lehet, köze annak, hogy fogyatékosnak gondolom magam, hogy anyám gyerekkoromban ilyeneket tett velem?

A második diplomámat csinálom, de a mai napig úgy tekintek magamra, mint egy inkompetens, életképtelen, visszamaradott senkire.

Anyám gyerekkoromban azt csinálta velem, hogyha bármi rosszat tettem, pl leejtettem egy poharat, és eltört, akkor le kellett ülnöm a szobában, és vagy 100x el kellett ismételnem magamnak hangosan, hogy hülye vagyok. És addig nem állhattam fel, míg el nem mondtam. Ha leálltam vele, újra hajtogatta, hogy mondogassam magamnak, mert az vagyok. 6 éves koromig nem jártam semmilyen közösségbe, mert anyám szerint túl beteges voltam, és úgyis csak megbetegedtem volna az óvodában. Általánostól kezdve vannak barátaim, de ott is mindig beégetett előttük, és sose akarta engedni, hogy bárhová mehessek, bicikli, vagy osztálykirándulás, mert az nekem túl veszélyes, meghalnék tőlük, vagy belém menne a kullancs.

Hogyan változhatna magamról a véleményem legbelül?