Mi lesz ha nem vesznek fel az egyetemre?

Szerintem ha a pszichológia a célod, akkor mindenképpen érettségizz újra ősszel vagy tavasszal, attól függően persze, hogy melyikre tudsz jól felkészülni. Azon kívül, hogy erre tanulsz csinálhatsz mást is abban az egy évben, pl. nyelvvizsgát, jogsit vagy dolgozhatsz is, legalább lenne egy kis pénzed, mire egyetemre mész. Teljesen passzívan még akkor se töltsd az idődet, ha a szüleidnek ez megfelel, mert nagyon el fogsz szokni a tanulástól, és elég rossz lesz majd hirtelen visszarázódni az egyetem miatt. Szóval tanulj, dolgozz vagy képezd magad valamiféle produktív módon.

És ne ostorozd magad, sokan vannak hasonló helyzetben. Én ugyan már pár éve érettségiztem, de nekem is voltak osztálytársaim, akiknek nem sikerült olyan jól az érettségijük, mint kellett volna a felvételihez. Sőt, volt olyan is, aki csak 3-4 évvel érettségi után kezdte el az egyetemet, mert addig is tanult és dolgozott. Amúgy én is pszichológiára járok, és az alapképzésen több olyan csoporttársam is volt, aki nem 18-19 évesen kezdte az egyetemet. Az okok nyilván különbözhetnek, hiszen vannak, akik más képzés után végzik el ezt (akár 40 éves kor fölött is), de attól biztosan nem kell tartanod, hogy "öreg" leszel vagy hülyének néznek majd az egyetemen. Tanulni és képezni magad sosem szégyen, még akkor sem, ha közben akadnak kisebb-nagyobb bökkenők. Másnál meg egyetem alatt vannak ilyenek. Nálad előtte. Hidd el, jóval gyakoribbak ezek az esetek, mint amilyennek most érzékeled őket. Ne add fel emiatt azokat a célokat, amiket korábban kitűztél magadnak. Gondold át mégegyszer, hogy pontosan mit is szeretnél elérni, aztán hajrá! :)

Ez nem egy fatális, egész életre szóló hiba. Egyetemre jövőre is jelentkezhetsz. Addig átgondolhatod, hogy van-e olyan szakma, aminél nagyobb az esélyed arra, hogy felvételt nyersz. Igen, akár azt is megteheted, hogy újraírod valamiből az érettségit. Ezt az egy év szünetet is ki lehet tölteni értelmesen. Pl. elmélyítheted a nyelvtudásodat, tanulhatsz előre, elmélyedhetsz valamelyik hobbidban, akár elmehetsz dolgozni is egy évig.

> Azt se tudom hogy a szüleim meddig hagyják hogy itthon legyek, mert ha nem tanulok tovább, fel is út le is út.

Gyanítom, ez a kijelentés édesanyádtól inkább volt valamiféle félelemmel való ösztönzés. Anno édesanyám is mondott olyanokat, hogy ha kibukok a főiskoláról, akkor aztán mehetek a gyárba dolgozni, tőle nem fogok kapni egy fillért sem. Aztán úgy alakult, hogy tényleg kibuktam a főiskoláról, de akkor már inkább az aggódás hangjait hallottam. Én meg nem estem kétségbe, tulajdonképpen másnapra már volt munkahelyem (már dolgoztam a szabadidőmben programozóként valakinek egy nagyobb projekten, egyszerűen csak megkérdeztem tőle, hogy nem akar-e főállásban alkalmazni. Akart, és kaptam egy egész jó kezdőfizetést). Később is voltak olyan nehézségek az életemben, mikor szükségem volt a szüleim anyagi segítségére is, és számíthattam is rá.

Nyilván a szülőknek is fel lehet vázolni, hogy abban az esetben, ha nem vennének fel egyetemre, akkor mi a terved. Esetleg még ők is tudnak valamilyen ötletet adni. Nyilván ők sem megkeseríteni akarják az életedet, a „fel is út, le is út” inkább azért hangozhatott el, hogy te ne keserítsd meg a saját életedet.

Még némi félofftopic történet. Hogy mennyire nem végleges semmi az ember életében, én technikumba jártam. Az egyik osztálytársam nem volt túl jó tanuló, nem is gondolkodott a továbbtanuláson. A technikusi vizsga után el is ment dolgozni, nyilván a végzettségének megfelelő melót végzett. Aztán összejött a későbbi feleségével, aki addig ültette a bogarat a fülébe, hogy van annyira okos, hogy el tudna végezni egy egyetemet is, hogy 30+n évesen elkezdett rá gyűjteni, majd munka mellett, levelezőn meg is szerezte a villamosmérnöki diplomát. Azóta némileg hálásabb munkát is végez és többet is keres, és mikor legutóbb beszéltem vele, már tervben volt egy újabb diploma megszerzése.

Aztán ott van édesanyám, aki gazdasági területen dolgozott (könyvelő stb.), aztán most nem részletezendő okok miatt kiesett ebből, elvégzett mindenféle tanfolyamot a gyertyaöntéstől a talpmasszázsig, de még 50 évesen is vett egy kanyart, és néhány évnyi tanulás után egy idősotthonban dolgozott betegápolóként.

Kedvesem meg munka mellett döntött úgy, hogy beiratkozik egy egyetemre levelezőn. Aztán hogy emelje a tétet, a következő évben egy másik egyetemre is beiratkozott, és két egyetemen tanult szinkronban munka mellett. Az egyikkel végzett, a másikban most tart a szakdolgozat készítésnél.

Szóval nem maradtál le semmiről. Ha most nem vesznek fel egyetemre, az nem jelenti azt, hogy életed végéig már nem is járhatsz egyetemre.

(Első vagyok.)

Őszintén szólva én nem ajánlom a pótfelvételit. Először is, a kérdésben említett szakokra ugyebár nem tudsz bejutni, hiszen a pótfelvételin is legalább annyi a ponthatár, mint a simán (és tudtommal nem is nagyon szokták őket meghirdetni pótfelvételin). Másodszor, szerintem nem jó ötlet egyetemen olyan szakot elkezdeni, ami nem érdekel. A többség nagyon szenvedni szokott ilyenekkel, rosszak lesznek a jegyeik és rosszul fogják érezni magukat. Ráadásul az vagy rengeteg pénz egy olyan dologra, ami nem érdekel, vagy az ingyenes féléveit is pazarolja az ember (ha esetleg lesznek ingyenes képzések is meghirdetve, mint tavaly), ami pedig elég nagy probléma lehet, ha később csúsznál a képzéssel. Persze más a helyzet, ha valóban találsz valamit, kérdező, ami érdekli, és be is tudsz jutni pótfelvételin. De akkor célszerű lenne azt végigcsinálni. Viszont én nem hiszek abban, hogy sok értelme lenne csak azért elkezdeni az egyetemet, mert nincs jobb dolgod. Vannak ismerőseim, akik ezt csinálták, és eléggé megbánták. Utólag időpazarlásnak (és lehet, hogy pénzkidobásnak) fog tűnni az egész. Akkor már inkább dolgozz egy évet, azzal legalább pénzt is keresnél.