Ez azért lehet, mert már nem bírom az életet tovább?

Szeretek este sötétben kimenni a szabadba, és sétálgatni, friss levegőt szívni, csukott szemmel. Közben egy bundás éjszakai ragadozónak képzelem magam, aki kétlábon jár. Ilyenkor nagyon jól érzem magam. Amint visszamegyek a házba és a szobába, egyből felszívódik ez a jó érzés. Azt tudni kell, hogy a családom, pontosabban a rokonságom (anyai + apai ágról is!) egy borzalom, majdnem minden rokonomat utálom. Nincsenek barátaim se, és olyan se nagyon van, akivel lenne közös témánk. Szóval mondhatjuk azt is, hogy tök egyedül vagyok. Emellett semmi komoly célom nincs az életben, semmihez sincs kellő szintű ambícióm, így nem is lehet. Sokan azt hiszik, hogy okos vagyok, de valójában csak lehetnék az, ha lenne valami értelme az életemnek. Sok dologra vágyom, de megvalósítani semmit se tudok közülük. A fentebb említett szokásom az emiatt lehet? Komolyan megnyugtat, ha azt csinálom. Egyébként korábban voltam már pszichológusnál, de mit se ért, hiszen rám senki se tud hatni, ha meg nem tud rám hatni, segíteni se tud. Remélem azért, hogy nem erre megy el az egész életem, hiszen fiatal vagyok, az életem negyed részét éltem le maximum.