Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Az a fajta vagyok, aki vágyik...

Az a fajta vagyok, aki vágyik arra, hogy őt kitüntessék, ismerjék, elismerjék stb. , de képtelen vagyok feltűnősködni, nem kérkedek a dolgaimmal, tehát tökéletes zsákutcában vagyok. :' ( /?

Figyelt kérdés

Tehát, ha jó vagyok valamiben, szeretném, ha azt tudnák, és elismernének, esetleg irigyek lennének rám, de képtelen vagyok arra, hogy magamtól megmutassam amit tudok, minden lehetőséget elszalasztok.

És a régi sulimban én voltam a legjobb matekos, ezt elismerték, én voltam az osztály zongoristája, tudtam énekelni, verset mondani, táncolni, és az osztályban nem az a kis visszahúzódó voltam (lehet, hogy a barátnőm miatt sem), és a közösségben is voltam valaki.

Most pedig egy senki vagyok, elvették minden címemet amit az előbb felsoroltam, és az a tipikus senki lettem az új iskolában. De ez immáron 3. éve (amúgy most kilencedikes vagyok). És eleinte nem zavart, de mostanában rengeteget sírok, hiányzik a régi életem, és akkor még azt hittem, hogy mekkora buli lesz a gimi. Hát biztos van akinek az, de nekem nem, és szerintem soha nem is lesz. És hiányzik a legjobb barátnőm, akivel már alig beszélünk, és ő tényleg ilyen igaz, meg legjobb barát volt, olyan különleges.

Ja és ráadásul a mostani barátaim erről semmit nem tudnak, mindenki aki ismer annak a mosolygós, mindigvidám, kislánynak ismer. Én meg úgy érzem, hogy van egy álcám, és belül meg teljesen összeomlok. Félek, hogy nem annyira jó barátnők, hogy ezt megértenék, és most így senkinek nem tudom ezeket elmondani. Amúgy nem mondanám, hogy depressziós vagyok, vagyis szerintem az ennél azért durvább, de félek, hogy az lesz a vége.

Most szerintetek mit tudnék tenni?

Amúgy tényleg jó érzés, hogy ezt nem csak magamnak a naplóba tudom leírni, hanem ide, ahol mások is olvassák.


2010. szept. 7. 20:26
 1/10 A kérdező kommentje:
Ja és ráadásul, amit legjobban szeretek, az az ének, tánc, meg úgy a zene maga, és ezek is úgy elvesznek. Ami megmaradt az a zene, de arról is még a barátnőimet sem érdekli, hogy hogyan tudok zongorázni, de magamnak még megvan. A tánc is magamnak marad, mert már nem tudok járni táncra, és máshova meg nem tudok (vagyis nem szeretnék) menni.
2010. szept. 7. 20:29
 2/10 A kérdező kommentje:
Az ének meg szintén, most elmegyek az iskolai kórusban de itt az is sz@r, megszoktam, hogy a régi sulimban mennyire jó volt. :(
2010. szept. 7. 20:30
 3/10 A kérdező kommentje:
*szóval oda nem tudok járni táncra, ahova eddig.
2010. szept. 7. 20:30
 4/10 anonim ***** válasza:
Ne az osztályban keress elismerést.Amikor én voltam sulis,az osztálytársaim piás-cigis rockerek voltak többségben én meg két sportra is jártam mellette,uh nem sok közös téma volt és az elismerésükre sem vágytam.Az uzsonnájuk elfogyasztása bőven elég volt:)
2010. szept. 8. 08:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
A gond nem az, hogy nem kapsz elismerést, hanem hogy ennyire szükséged van rá, és pont erre a fajta elismerésre. Gondolkodj azon, hogy miért akarsz a legjobb lenni mindenben? Miért jó az neked? Aki nem jó valamiben, annak pedig miért rossz? Aki nálad jobb, annak miért jobb összességében? Kiknek az elismerésére vágysz leginkább? Miért gondolod, hogy a teljesítményed nélkül értéktelen vagy? Hiszen ott vannak mások, különösebb teljesítmény nélkül, mégis értékes emberek. Ahogy te is az vagy.
2010. szept. 8. 08:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim válasza:
Ha vágysz az elismerésre, akkor ha lehetőséged engedi, járj el táncórákra, zenetanárhoz vagy válassz magadnak bármi olyan csoportos elfoglaltságot amiben tudod hogy jó vagy. Hidd el, azoknak az elismerése akik azzal foglalkoznak amit te szeretsz sokkal "értékesebb", mert ők meglátják benned az igazi tehetséget. A suliban meg elmesélheted, hogy mi történt a legutóbbi táncórán :) Elmondhatod, hogy mi újat tanultatok, milyen vicces dolgok történtek, az új élményektől boldog leszel, és ezt boldogan közvetíted majd mások felé, ők végighallgassák, és még lehet kedvet is kapnak, hogy néha néha elkísérjenek egy-egy órára. Így közelebb kerülsz ahhoz, hogy a suliban is elismerjenek :)
2010. szept. 8. 10:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen. :) És azt is, hogy normális válaszokat kaptam.
2010. szept. 8. 16:56
 8/10 anonim ***** válasza:

Persze, hogy minden címedet elevsztetted, mivel iylen korban az iskolában nem az ilyen "polihisztorok" a menők mint te hanem a semmihez nem értő, primitív iszákos cigizős emberkéké az elismerés. Ne tőlük várj dicséretet, elismerést mert azt sosem fogsz kapni(legalábbis tőlük). Csináld ezeket a dolgokat anélkül, hogy bárkitől is elismerést várnál, te tudod magadról, hogy jó vagy, és ennyi a lényeg. Ha mások előtt akarod csinálni ezeket a dolgokat akkor olyan helyre kell járnod(énekkarra, tánciskolába) ahol ezt elismerik, ahol ugyan iylen érdeklődésű embereket találsz.

Azért elég vicces, hogy manapság a magadfajták a senkik, és a semmittevő kis pcsák a valakik.:S

2010. szept. 8. 22:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:

Nagyon jó az, ha vannak dolgok, amikben kitűnsz, ahol tudod kamatoztatni a tehetséged, amit eredményesen csinálsz. De vigyázz, hogy ne csak azért csinálj valamit, mert abban le tudod győzni a többieket. Már csak azért se, mert később megtapasztalhatod, hogy előbb vagy utóbb az életedben találkozol valakivel, aki jobb abban a dologban. Lehet, hogy csak akkor, amikor kiöregszel belőle (pl. egy sportból), de az is lehet, hogy holnap, amikor elmész gyakorolni és jön egy új ember. (Ezt nagyon nehéz feldolgozni, én is kitűnök valamiben, a korosztályoból biztosan, de nem várom a pillanatot, amikor találkozom az erősebb vetélytárssal.) Azért csinálj valamit, mert szereted azt a tevékenységet és örömet lelsz abban, hogy jól csinálod. Legyen ez független attól, hogy mások mit mondanak és milyenek. Ha elvonatkoztatunk civilizációnk sikerorientáltságától, akkor minden ember egyformán szerethető, abban az értelemben, hogy mint ember, "alanyi jogon" érdemes a becsületre, a tiszteletre és a szeretetre. Te is. Ezt érdemes valahogy tudatosítani a hétköznapokban, mert hajlamosak vagyunk az alapján megítélni egymást, hogy mit teljesített, miben jó. Ha a szerethetőségünket a teljesítményeink határoznák meg, akkor éjt nappallá téve csak sikert és a fejlődést kellene hajhásznunk, nem lenne időnk megpihenni, mert aki pihenne, lemaradna. Nem lennének "ünnepek", amikor kiengedünk, mert mindig rajtunk lenne a teljesíteni vágyás nyomása. A megfelelni akarásé, mert tulajdonképpen annak az elvárásnak felelnénk meg, hogy "legyél mindig jobb (másnál)". Jó lenne, ha megtapasztalhatnád, milyen lazán, felhőtlenül, egyenrangúan szórakozni olyanokkal, akiket szeretsz.

Valahol olvastam egy olyat, hogy az igazi tehetség az, akitől a környezetében élők is tehetségesebbek lesznek. Próbáld meg ennek tükrében kibontakoztatni a tehetségedet. (Magyarul ne csak magadat fejleszd, de add át az élményeidet.)

2010. szept. 8. 23:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 A kérdező kommentje:

Köszönöm.


22.46 83%-os: hát azért nem vagyok akkora polihisztor, tehát, inkább tényleg csak a művészet terén vagyok jobb, tehát mondjuk a tanulmányi átlagommal ki tudnék tűnni, azért nálunk azt is értékelik, de nincs nekem olyan jó. Teljesen átlagos, 4-es, ötös. És amúgy leginkább az a rossz, hogy mondjuk az ofőnk is, beskatulyázott embereket, hogy akkor ez tud táncolni, ez énekelni, ez zongorázik stb. És az az idegesítő, hogy ő ugye így eldöntötte, ha kell egy táncos az osztályból, akkor rögtön arra az egy emberre gondol mindenki, és nem csak a tanár, hanem ő utána az osztálytársak is. És oké, lehet, hogy nem én vagyok a legjobb táncos, de azért én is tudok, nem csak a legjobb.


23.54 79%-os: nem csak azért csinálom, hogy elismerést kapjak, félreértés ne essék, imádok énekelni, és táncolni, meg zongorázni, meg minden, csak pont ez a baj, hogy az elismerésre IS vágyok.

„jó lenne, ha megtapasztalhatnád, milyen lazán, felhőtlenül, egyenrangúan szórakozni olyanokkal, akiket szeretsz.”

Itt meg úgy gondolom, hogy mindent megoldana, pl. ha mondjuk a legjobb barátnőmmel még mindig legjobb barátnők lennénk. Vele nem érdekelne, hogy ki mit gondol. Csak az a baj, hogy most így se igaz barát, se sikerek, semmi, és ez így egy kicsit rossz. Tehát ha több szeretetben lenne részem, akár egy igaz barát, akár egy szerelem, az azért megoldaná a helyzetet. :)


Amúgy kissé úgy tűnik, hogy eszméletlen negatív személy vagyok, és így visszaolvasva én sem találnám túl szimpatikusnak az illetőt, aki ezt írta. Ezt épp egy ilyen kiborulós, sírós estén írtam, szóval… pl. most nem érzem ilyen súlyosnak a helyzetet. :)

2010. szept. 9. 16:48

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!