Hogyan győzhetném le a szóbeli kommunikációtól való félelmemet és a kínos csendet?

Figyelj csak, arra nem gondoltál, hogy a kínos csendhez 2 ember kell? Azaz neki is lehet ugyan olyan kínos, hiszen ő sem szólal meg és felesleges és hasztalan ezért magadat hibáztatnod.

Én "poénkodó" ember vagyok mégsem kedvelnek olyan szinten, mint ahogy azt te képzeled és én is szeretek filozofálgatni csak egyesekkel nem lehet, ezért marad a poénkodás. :)

Eléggé hasonlítunk..:D

Én is rettegtem, ha kettesben kellett maradnom, és beszélgetnem ismeretlen emberekkel, féltem, hogy gáznak tartanak, amiért nem tudok olyan jófej lenni velük, mint ahogy az elvárható...Azokkal, akiket ismerek már egy ideje nagyon jól elvagyok, de újakkal nem tudok olyan könnyedén elbeszélgetni.

Aztán, valahogy mégis sikerült ezt leküzdeni, persze nem teljesen. Figyeld meg az embereket, hogy amikor találkoznak, miről beszélgetnek, milyen témákat hoznak fel leggyakrabban, és te is használd ezeket.

De hidd el, az is nagyon meghatározó, hogy milyen közösségben ill. milyen körülmények között találkozol valakivel. Én az éven részt vettem egy versenyen, és több napot töltöttem velem egykorú diákokkal, akiket előtte nem ismertem. Az volt az érdekes, hogy az első percben tudtam, hogy itt nem kell félnem, mert simán tudok beszélgetni velük bármiről. Annyira érdekesek és intelligensek voltak, és mikor suliba visszamentem, kb. senkivel nem tudtam beszélgetni semmiről(régi barátokkal sem), mert annyira felszínesnek, és gyerekesnek tűntek.

Ezért gondolom, hogy ha egyszer megtalálod azt a társaságot, akik hasonlóak hozzád, olyan felszabadult leszel mint még soha, addig pedig próbáld meg betanulni a sablon szövegeket, nevess amikor érzed, hogy kellene valamin, és próbálj meg lazának tűnni :D

18/L