Hogyan győzzem le a félénkségem?

(Mielőtt leírnám a dolgokat elmondok néhány tudnivalót: introvertált vagyok, és ha valaki ismeri az mbti személyiség cuccokat infp vagyok. Lány, 18 év alatti)

Tehát... Interneten megismerkedtem néhány velem egykorú személlyel. Nagyon rendesek és kedvesek, viszont mindig én írok rájuk.. Ez nekem nagyon nehezemre esik mindig, mondhatni félek, hogy mi lesz a válasz pedig tudom, hogy nem fognak olyat írni ami rosszul esne. Olyan érzésem van, hogy csak udvariasságból írnak vissza, én viszont azért írok nekik, hogy ne érezzék magukat átverve vagy, hogy nem foglalkozom velük. Igazából már egy hónapja nem beszélünk mivel nekem elment az erőm írni nekik és félek, hogy nem érdeklem őket (ami valószínüleg igaz), ők pedig nem írnak.

Barátaim sincsenek, és szociális szorongásom is van. Próbáltam változtatni ezeken, de nem sikerült. Egyszerűen nem megy. Nem tudok barátkozni mert félek. Ha csak valaki kérdez valamit, egyszerűen egy hang sem jön ki a torkomon, pedig én meg szeretnék szólalni. Ezt egy álmohoz tudnám hasonlítani, amikor beszélni akarsz, de nem megy.

Ha úgy gondoljuk akkor vannak barátaim, de ők csak amolyan sulis barátok, akikkel iskolán kívül nem találkozok. Nem igazán tudok velük azonosulni, mert teljesen különbözők vagyunk, az egyetlen dolog az, hogy jó a humorunk. De ezen kívül semmi. Próbálok hozzájuk igazodni, ezalatt azt kell érteni, hogy amilyen hangulatuk van, nekem is olyan lesz, vagy sokkal jobban próbálok party arc lenni. De ezt nem tudom már sokáig csinálni. Sokszor átvertek már, és tudom, hogy nem kellene velük barátkoznom ez miatt, de félek elengedni őket, mert ha ők nem lennének, akkor én lennék a "fura lány" az osztályból aki mindig egyedül van.

De visszatérve az eredeti kérdésre, a félénkséget és a szorongást ki fogom nőni egyszer? Addig is van rá valami mód, hogy legyőzzem? Köszönöm a válaszokat előre is!