Mihez kezdjek 32 évesen az életemmel?

A tanulás mindig is nehezen ment nekem diszlexia diszkalkulia diszgráfia miatt, kész rémálom volt az iskola. 2012 elött asztalosnak tanultam a szakközép iskolában, de 4 év után otthagytam a sulit, meg untam, így nem fejeztem be. Szüleimmel élek, teljesen más életformát folytatok mint a kortársaim. Sokmindent nem tudok a világ dolgairól. Van egy kis autizmusom is depressziós és negatív vagyok, szorongok az emberektől, kerülöm őket, és a helyzeteket, zárkózott vagyok. jelenleg nincs munkám otthon vagyok a 4 fal közt, nyugdíjas életét élek, és tudom, érzem ez nem jó így, még fiatal vagyok elöttem az élet. Szeretnék változtatni. 2019-ben ismét beiratkoztam az asztalos iskolába felnőtt képzésre. De nem bírtam sokáig 3 hétig jártam aztán otthagytam, a tanulás miatt is, meg elment a kedvem. Szóval itt vagyok 32 évesen egy nagy darab szarnak érzem magam és az életem. Irigylek másokat, akik megtalálták a számításukat és boldogok. Arra is rájöttem hogy a fejlődéshez tanuláson keresztűl vezet az út. De ha nekem nem megy a tanulás mit csináljak?! Kinéztem egy jónak tűnő szakmát az IT területén, ami úgy talán érdekelbne is. Csak abba is belevetni magam.. Nem tudnám rá szánni magam. A rendszergazda szak lenne az amit kinéztem. Utána néztem miket kell tudnia egy rendszergazdának, és rengeteg minden van, el is ment a kedvem. Emellett angolt is kéne tanulni. Az angol tudásom jelenleg 0.

Van egy targonca vezetőim de rájöttem időközben hogy nem akarok targoncázni mert baromi nagy felelősség. Ráadásul nem akarok egy sötét hideg raktárba sem dolgozni. Szóval mihez kezdjek? Szeretnék már önállóan élni szüleimtől függetlenül és külön, szeretnék új barátokat is. Már fejbe megvan hogy hova költözhetnék, de nincs pénzem és nem vagyok olyan helyzetben h önállóan irányítsam az életem