Mit kezdjek az életemmel így 20 évesen?
Tavaly szeptemberben kezdtem az egyetemet egy vidéki jogi karon. Az első félévet sikeresen abszolváltam, bár már ott is voltak problémáim, valahogy összehoztam. Most azonban teljesen motiválatlannak érzem magamat, mindjárt itt a vizsgaidőszak, és tanulni alig-alig sikerült. Nem is értem, hiszen középsuliban soha nem volt gondom a tanulással, az eredményeim is mindig jól voltak (bár inkább a sok magolás segített ehhez hozzá), most pedig egyszerűen nem tudom rávenni magamat. Ami azt illeti, sokszor felmerült már hogy én nem vagyok alkalmas egy ilyen nehéz szak elvégzésére, nem csak részemről, de a tanáraim és az iskolatársaim részéről is, de sajnos nem hallgattam rájuk. Utólag visszatekintve már látom, hogy amit akkor rosszindulatnak érzékeltem, az csak intés volt, tehát nem észkeltem az intő jeleket. Azért gondolkodtam így, mert általános iskolában ugyanúgy visszahúztak volna a gimnáziumtól, még fejlesztőpedagógushoz is járnom kellett, ennek ellenére végül mégis lett egy tök jó érettségim, ezen pedig nagyon felbuzdultam. Azonban most hogy itt vagyok álmaim szakán, és kudarcot kudarcra halmozok, nincs kedvem órákra járni, és mint mondtam, a közeledő vizsgák felkészülésében sem erőltettem meg magamat. Sajnos van egy súlyosabb mentális problémám is, amiről azt hittem hogy tünetmentes maradok, de most kezd visszafurakodni az életembe, és már ettől nagyon rosszul érzem magamat. Már több dolgon is gondolkodtam egyébként, például nagyon érdekel a szociális munka szak, mert az életem az emberek segítése, viszont a szüleim abban nem támogatnának, mert ők nagyon szeretnének belőlem jogászt faragni, arról nem is beszélve, hogy félek, a mentális betegségem ebben meg fog akadályozni. Sajnos nagyon tanácstalan vagyok, mert a szüleim borzasztóan elfogultak a képességeimmel kapcsolatban, és nem is jártak soha egyetemre, így ők nem fogadnák el ha csak úgy feladnám, rajtuk kívül pedig senki sincsen aki tanácsot tudna adni. Ti mit tudnátok tanácsolni? Alább mellékelem az én elképzeléseimet szavazásban, már az is óriási segítség lenne ha választanátok hogy szerintetek melyik lenne a legjobb döntés :) Ne haragudjatok hogyha nagyon önsajnáltatósra sikerült a kérdésem, és túl hosszú lett, csak most tényleg kicsit el vagyok kenődve, mert nagyon tanácstalan vagyok, és eszméletlenül hálás lennék ha segítenétek dönteni❤️❤️
Előre is köszönöm a válaszokat!😊
20/L
válasza:Az nem játszik, hogy kiiratkozol, dolgozol, és kitalálod mit akarsz?
H ne fogyjon az állami éveid.
válasza:Szerintem passzivátatnod kéne, de ez csak az én véleményem, és mivel nem ismerelek személyesen nem tudhatom neked mi lenne a legjobb.
Nekem is van mentális betegségem, amit most nyáron akarok egyensúlyba hozni egy pszichiáter segítségével, utána kezdem az egyetemet. Viszont ha érzem magamon az érzelmi instabilitást, akkor nem kezdek bele az egyetembe, mert nálam azért vannak gondok pl. szuicid hajlam.
Ha egy évet kihagysz, amit magadra fordítasz, hidd el, nem fogod megbánni. Meg is térül makd később. Ilyeneket meg ne beszélj be magadnak, hogy nem vagy jó képességű, mert az vagy, ha bekerültél, csak motiváció kell neked a tanuláshoz. Nem akarok tippelgetni, se kérdezni a betegségeddel kapcsolatban, de gyanítom, hogy valami olyan, ami hatással van az önértékelésedre és a motivációdra.
Keress egy szuper pszichológust/pszichiátert (a probléma súlyosságától függően), és együtt lépjétek át ezt az akadályt. Esetleg abban a passzív évedben rájössz arra is, hogy mit is akarsz csinálni legszívesebben, és átjelentkezhetsz máshová.
Kitartást kívánok, bárhogy is alakuljon az életed! ❤️
válasza:Nem vélemény, de egy kérdés, amin érdemes elgondolkodnod, talán segít:
Jelenléti oktatásban elég motivált lennél?
Én is elsős vagyok, és most kicsit én is hullámvölgybe vagyok a motiválatlanság miatt, amiből épp kifelé lábalok. Nekem az elején volt jelenléti, és biztosan tudom, hogy érdekel, képes vagyok rá és ezt szeretném csinálni. Viszont jelenleg lusta vagyok és nem tudok semmit. Sok ismerősöm nehezen tudta megítélni a szakát emiatt az oktatási forma miatt. Ezen gondolkozz el, hogy vajon változhat-e a hozzáállásod/teljesítményed.
válasza: válasza:Én hasonló helyzetben vagyok, csak mérnökin. Szeretem a szakom, a kinézett egyetemen vagyok, de nem megy most, pedig nem nehéz. Egyszerűen nem értem mi lehet a gond.
Bocsánat, tudom hogy nem nagy segítség, csak mondom hogy nem vagy egyedül. Sok sikert! ❤
Köszönöm szépen mindenkinek a válaszát, mindegyik nagyon hasznos volt, még az is aki csak a tapasztalatai írta, legalább megnyugtat hogy nem csak én vagyok így❤️❤️ Egyébként igen, én is gondolkodtam azon hogy ennek az egésznek az online oktatás az oka, mert év elején, mikor még jelenléti volt, kicsit motiváltabbnak éreztem magamat. Úgy döntöttem megpróbálok kicsit belehúzni a tanulásba, és ugyan még így is lesz nem teljesített tárgyam, de az épülőseket lehetőleg behozom😊 Egyébként pszichiáterhez sajnos nekem is kell járnom, talán az is volt a gond, hogy mostanában őt és a gyógyszereket is elhanyagoltam pont most.
Viszont nektek is kitartást!❤️
válasza: válasza:Ez kamu, mármint az a rész, hogy képetelen vagy akármilyen szak elvégzésére is.
Megfelelő motivációval és időrászánással bármi elvégezhető, ha legalább átlagos szintű az inteligenciád.
Általánosban én voltam a legrosszabb matekból az osztályoból. Sokszor behívták anyukákat és egyszer meg is akartak buktatni, de végül átengedtek.
Majd gimnáziumban is ez volt, hasonlóan 2-es voltam. Fizikán meg csak azért csúsztam át, mert a tanár senkit sem akart megbuktatni. Még felelés közben is súgott ha látta, hogy nem megy.
Mégis egy mérnöki szak vége fele járok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!