Van olyan hogy az ember életét nem "elégíti" ki a zenélés magában de mondjuk mellette színészettel is foglalkozik?

Van. Nem is hátrány, ha te magad színpadéretté válsz, félelem helyett izgalommal teli várakozás a "lámpaláz" neked, és képes vagy tökéletesen átlényegülni, miközben a feladat is hibátlanul végbemegy, ha szabad ezt ilyen szárazon különválasztani... Ezt, ha visszaviszed a zenei oldaladba, tudod nagy varázslatokra használni ott is. Nem öt perc, nyilván, csak a színház az etalon zavartalan és határtalan színpadi jelenlétet fejleszteni.