Antiszociális vagyok?

Soha nem voltak igazán barátaim, akik voltak azokkal is pár évig sülve főve együtt voltunk, majd ahogy jött valami változás (költözés, más iskola, család), már letojtam őket. Mindig tök jól elvoltam egyedül, sokszor mintha kényszerből írnék rá másra, hogy mizujs vele.

Ugyanakkor az emberek mindig szerettek, teljesen új társaságok is szívesen beszélgetnek velem és könnyen el is rabolom a figyelmet kisebb társaságokban, nagyhangú vagyok és könnyen középpontba kerülök. Úgy látom élvezik a társaságomat, ha valakit érdekesnek találok könnyen alkalmazkodom hozzá és órákig szívesen beszélgetek vele úgy, hogy a másik sem akarja megszakítani a társalgást. De csak addig élvezem ezt, amíg épp buliban, étteremben vagy hasonló helyen vagyunk, a mindennapokban nem igazán keresek fel senkit, inkább egyedül vagyok. Sokszor van, hogy teljesen új ismerőssel 4-5 órát átbeszélünk személyesen, teljesen kiszakadva a társaságból, majd 2-3 nap múlva felhív, hogy majd fussunk össze mert élvezte beszélgetést, én meg simán lerázom és nem érdekel többé.

Boltban vagy utcán is gyakran leszólítok bárkit, útbaigazítás vagy hasonló miatt, boltban viccelődök eladókkal, de valamiért ha itthon vagyok nem vágyom más társaságára. Emiatt gyakran nehéz is itthonról kimozdítania bárkinek, de nem lusta vagyok, hanem egyedül szeretek lenni. Emiatt nehezen alakítok ki barátságokat, ami viszont valahol zavar, de inkább valamiféle megfelelési kényszer miatt, amit a társadalom állít fel (legalábbis így érzem én).

A munkahelyemen vezető beosztású vagyok, szeretnek a kollégák, de velük sem szívesen járok össze. Nem mert rossz emberek, hanem mert nyűgnek, plusz feladatnak, fáradtságnak érzem. Persze ha már ott vagyok velük, jól érzem magam.

Szüleim mindig szerettek, normálisan neveltek, nem kaptam meg mindent, egyszerűen csak ilyen vagyok. A nőkkel is teljesen kiegyensúlyozott a kapcsolatom.

Szerintetek antiszociális vagyok, vagy lusta (emberi kapcsolatokban) esetleg szociopata?

Így leírva nagyon rossz embernek tűnök, de amúgy nem vagyok az, én vagyok az első, aki egy idős nénit átkísér a zebrán, és szinte minden reális esetben magam elé helyezem mások érdekeit. Egyszerűen csak tartós baráti/haveri kapcsolatok terén vagyok defektes :/