Nem tudom mi van velem! PSzihológus?

Ez nem pszichológus által kezelendő probléma szerintem.

23F vagyok.

Ilyen pillanataim nekem is voltak sok. Igaz én középsuli második osztályában már nem fájlaltam hogy otthagytam az általánost, de elsőben bizony sokszor szembejutott nekem is hogy mennyi kedves tanárom volt, akik szinte barátként kezeltek engem.... Tehát ez előjött általános-középsuli váltáskor. Aztán elmentem egyetemre. Ugyanaz az a szitu volt megint. Mikor bemész első egyetemi napjaidat eltölteni, akkor ugyanúgy visszasírod majd középsulit ilyen szempontból. A gólyatáborban szerezhetsz 100 havert is, de barátod egyik sem lesz ennyi idő alatt.. Szinte egy nagy család a középsuli a felsőoktatás embertömegéhez képest, ahol nem is diák vagy, hanem egy 6 betűből álló azonosítószám az adminisztráció és az oktatók számára....

Tehát ez a szokásos megszoktad, megszeretted, most új dolgokra vagy kényszerítve és fáj a régi megszokott hiánya....

De te is utalsz a kérdésedben arra, hogy "mindenkivel haver vagy" míg az általánosban "vártak a barátaid"... Mélyítsd el a középsulis kapcsolataid. Legyen ott is barátaid, akikkel várjátok egymást :)

pont így vagyok.

hiányoznak a régi tanárok. a régi folyosó. és még most is elkap a sírógörcs. hogy mennyire vártam hogy elballagjak.. most meg mennyire vissza szeretnék menni.

meg alapból az egész helyzet hiányzik nekem is. hogy reggel mikor fölkelek nem balra megyek hanem jobbra. ha bemegyek a suliba tökidegen arcok (én a gimit kezdtem) és bár nekem is kialakulóban vannak barátok, sőt általánosban egy barátom volt, vele most is egy osztályba járok. de róla ne beszéljünk mert egy bunkó barom.

de mégis hiába mondják hogy a gimis évek a legszebbek. szerintem meg az általános :((

Kedves második, hányadikba jársz?

Én első vagyok. Kijártam a középsulit, egyetemen vagyok, és megerősíthetem hogy a gimis évek a legszebbek. Itt fogsz férfiasodni (vagy nőiesedni :D ), első komolyabb élmények az ellenkező nemmel, hidd el a gimis barátságok éretebb barátságok lesznek mint amit általánosban kialakítottál, első komolyabb önállósodási hullám itt fog érni. Elhiszem hogy nem néz ki "jó bulinak" de komoly összegben mernék fogadni, hogy érettségi után, mikor valahol továbbtanulsz vagy másba fogsz, akkor nem ezt fogod mondani...

Elismerem, hogy nem irigyellek.

Szerintem nem indokolt a psychológiai beavatkozás, - arról lehet szó, hogy nehezen "emészted" a folyamatosan változó egyéniségű emberek közé történő beilleszkedést.

Azért az ilyen emberek között eltelt két évet nem lehet összevetni a nyolc (vagy akár több) évnyi ismeretségekkel, - barátok ide, barátok oda, egyedül érzed Magad mégis, mint az ujjad.

Talán segíthetne a helyzeteden, ha szerveznétek - az osztálytársakkal - programokat az iskolán túlmutatóan is, - az így előálló élethelyzetekben hamar(abb) választ kaphat az ember olyan kérdésekre, hogy "Ki, Kicsoda?"

felnőttként meg a gimis éveket sírjuk vissza

meg a 20-as éveinket

ez mindenkinél így van, csak valaki rá koncentrál és bőg, valaki meg keresi az új kalandokat és csak öregen tekint vissza