Odaadnád, vagy önző lennél?

Én előbb adnám el a szerveimet fekete piacon, de akkor se mondanék le a gyerekeimről.

De még elméleti síkon se érdekelne, ha rám hagyott a férj valahogy adósságot, akkor lemondok az örökségről. Ha ez a jelenleg használt ingatlanunkba kerülne, akkor eleve nem is volt ingatlanunk, max hitellel terhelt, tehát annyira nem kéne meglepődjek rajta, szóval még a hiteltörlesztésem is olcsóbbra jönne ki, mint az albérleti díj jelenleg, de legfeljebb írnék valami szívhez szóló rinyaposztot fb-ra, hogy jajajj de rossz nekünk, és aki tud segítsen.

Az elhunyt párom szüleinek meg - szigorúan elméletben - a küszöbére sz.arnék, hogy inkább hagynának az utcán dögleni unokákkal, de nem segítenek, pedig - elméletileg - tudnának. Eleve ilyen embereknek akkor se adnám oda a gyerekemet, ha végstádiumú rákos vagyok, mert ez gusztustalanul embertelen, és ilyen emberek ne neveljék a gyerekeimet.

Én se mondanék le, ha elveszteném a fiam öngyilkos lennék szerintem.

Megkérném szépen anyósékat hogy segítsenek, de ne a gyerekem árán.

Ha nem tennék megszakítanék minden kapcsolatot velük.

Kezdjük ott, hogy az lenne az önzőség, ha lelketlen emberekre bíznám a gyerekeimet csak azért, hogy anyagilag szabaduljak.

Egyébként ha regényt írsz, bújj egy kicsit bele a jogba!

Adósságot csak az örökölt vagyon mértékéig lehet örökölni. Azaz nem kell nagy kegyesen lenullázni semmit, nulla lesz az "magától" is, ha olyan mértékű az adósság.

A lakással egyébként hogy ugrana a munkám?