Miért vagyok ennyire egyedül? Mit csináljak másképp?

15/L

Sosem volt sok barátom, de van 1-2 osztálytársam akik tényleg mindig megértettek és igaz barátoknak tudtam nevezni őket, de mostanában ők pl. észre se veszik hogy valami bajom van, bármennyire feltűnően is vagyok szomorú, vagy csak úgy tesznek mintha nem vennék észre... régebben mindent meg lehetett beszélni velük, de mintha sosem értenének meg. Az osztályban mindneki kedves szokott lenni ha én nyitok feléjük, de soha senki nincs akinek eszébe jutnék és magától odajönne hozzám... Barátom sem volt soha, nem mintha össze szeretnék jönni minden hónapban egy új fiúval, de mostmár kezd hiányozni valaki. Én próbáltam kedves lenni és mindenkit szeretni, de alig kaptam cserébe valamit. Fiúk se nagyon szólnak hozzám... nem tartom magam kifejezett szépségnek, de azért annyira csúnya sem vagyok, és nem vagyok nagyon visszahúzódó sem. Mit cináljak? UNom már, hogy odamegyek beszélgetni valakihez, és akkor nagyon jól elvagyunk, de így, hogy soha nem jutok eszébe sekinek, már nincs is kedvem bárkihez odamenni...