Van még rajtam kivűl boldogtalan ember? Nem látok sajnos kiutat a sok magányból,szomorúságból...

Nem fog tetszeni amit írok, de súlyos depresszióból kigyógyult nő tapasztalata a következő: Nagyrészt rajtad múlik, hogyan éled az életet. Ha nem kellesz annak, akit szeretsz, akkor nem érdemli meg a szereteted! Az, hogy nincs célod, teljesen a TE HIBÁD! Tűzz ki célt nyafogás helyett! Barátaid akkor lesznek, ha nem csak a nyafogással leszel elfoglalva, hanem szereted majd magadat, az életet és legfőképp a barátokat! El kell dönteni, mit szeretnél az életben és aszerint CSELEKEDNI! Mondjuk kezd egy bazinagy mosollyal magad felé a tükörben, mondjuk minden alkalommal, ahányszor belenézel. Aztán mosolyogj az emberekre, dícsérd meg őket. Mikor viszonozzák, remekül érzed majd magad és erőt ad a továbbiakhoz. Ápold a tested és a lelked. Sportolj valamit, amit szeretsz. Lehetőleg játékos sportot válassz, mert ott nevetni is lehet sokat, és ne egyedül csináld. A lelked kényesztesd szuper zenékkel és TÁNCOLJ! El fogod nevetni magad, hogy milyen őrült vagy.:) Ha ezeket folyamatosan nap, mint nap megteszed, könnyen rászoksz a vidámságra és a jóra, és elfelejted a folytonos bánatot. Tudom, nem könnyű áttérni egy másik "útra", de ha nem teszed, akkor egy örökké sírós ember maradsz beteg lélekkel, és az emberek is elmenekülnek majd. Kinek kell egy búvalbélelt panaszos ember?! Mindennek meg van az ideje. Lehet szomorkodni, sőt kell is, de ne erről szóljanak a mindennapok.

Kívánom szívből, hogy elérd azt, amit nekem MAGAMTÓL sikerült!

És annak ellenére, hogy kemény dolgokat írtam le itt Neked és nem tetszik, ha csak egy pici is megragad benned, akkor már megérte!:)

Az előző egy nagyon jó válasz volt.

Azonban, ha ez nálad komoly betegség lenne (a leírásod alapján még nem az), akkkor csak orvos tudna segíteni.

Ha esetleg magadtól nem menne, akkor MINDENKÉPPEN menjél orvoshoz!

Én is hasonló helyzetben vagyok. A különbség, hogy nekem vannak barátaim, de sokszor velük se akarok találkozni, mert azok jóképüek és tom, hogy nekik milyen könnyű csajozni. Kezdtem kigyógyulni... de úgy látszik, hogy újra visszaesek.

Olvasd el az A Titok című könyvet. Sokat segíthet:).

Én az vagyok.Bár ez lenne a legnagyobb bajom:(

Szerdán voltam elbucsuzni a gyermekemtöl.Meghalt....

Az előző válaszok nagyon jók voltak, még annyi, hogy sajnos nagyon sokan "kuzdenek" ezzel a problemaval. szerintem egy kis szeretet, torodes is szamit, lehet, van, akiknek nem kellesz, de tuti van olyan, aki(k)nek kellesz, csak nem veszed eszre. egy jo hobbi, amibe a szivedet adnad, es sikerelmenyeket adna, ha a munka nem is, az sokat segit

en boldog vagyok, annak ellenere, hogy nincsenek barataim, sajnos tul magasra raktam a lecet, most meg talan mar keso, de nyitott vagyok, es sok olyan dolog van, amit szivesen csinalok, es oromet lelek.

ha lany vagy, valtoztasd meg a frizud, fesd be a hajad, ha fiu, rendezd at a szobad.. menj uj helyekre, ami erdekel, tanctanfolyamtol kezdve a harcmuveszi tanfolyamig barmi, ott uj dolgokkal, emberekkel ismerkedhetsz meg

sajnos ez a dolog magatol nem fog elmulni, abban ne is remenykedj, tenni kell ellene valamit.

sok sikert, es kitartast!