Miért nem kedvelnek az emberek?

Sziasztok!

Már most érzem, hogy ez egy elég gáz kérdés, de muszáj kiírnom magamból.

Huszonéves egyetemista lány vagyok. Régen nem volt semmi problémám azzal, hogy kedvelnek-e. Sok barátom volt, a tanárok, edzők, általában az emberek kedveltek. De ahogy pár éve egyetemre kerültem, egyre jobban azt érzem, hogy egyszerűen nem kedvelnek. Igaz, egy egészen sznob egyetemre jöttem, ahol az átlagos megjelenés és viselkedés általánosan az ilyen “tökéletes” (ha valakinek mond valamit, Ed Sheeran Beautiful People száma). A kinézet, a modor, minden olyan púder, a lányok mind vékonyak, és mintha a pinterest clean girl aesthetic képeiből léptek volna elő. Egészen azt tapasztalom, mintha a tanárok ezt preferálnák, egy jelentős pozitív előítélettel élnek az ilyen emberek felé.

A másik része a dolognak nyilván az lehet, hogy én csinálok valamit rosszul a viselkedésemmel. De el se tudom képzelni, mi lehet az. Olyan szívesen fogadnék kritikát is, ha valaki végre megmondaná, hogy mit csinálok rosszul. Elég simulékony, rugalmas vagyok, talán néha jobban is, mint kellene.

Gyakran tapasztalom, hogy elmondok egy választ, amit visszautasít a tanár, majd pontosan ugyanazt a választ mondja a szép társam, ekkor a totális elutasítás helyett kollegiálisan elmondja a tanár, hogy mi helyes a gondolatban, de miért nem jó. Vagy mindenki csinál valamit, majd ha végül én csinálom, úgy ugrik nekem az oktató, mintha idióta lennék. (Egy bizonyos feleletnél felsorolni az oda tartozó, de nem kiemelendő dolgokat). Vagy ha csoportosan vagyunk, a tanár kiválaszt valakit, akinek elsődlegesen mondja, az sosem én vagyok. Vagy kutatómunkánál ugyanattól az embertől én jóval kevesebb segítséget és vezetést kapok, mint a szebbik társam.

Ezek a dolgok pedig persze egyszer-egyszer nem problémák, de ez már nagyon sokszor megtörtént.

Igazából ez sokkal inkább gőz kiengedés, mint valódi kérdés, de ha bármi meglátásotok van, szívesen fogadom. Légyszi ne bántsatok nagyon, így is épp elég szarul érzem magam. Köszi!