Kezdőoldal » Egyéb kérdések » Önismereti kérdések » Mit kezdjek az életemmel?

Mit kezdjek az életemmel?

Figyelt kérdés
21 éves vagyok, most vagyok túl az első egyetemi évemen, de annyit buktam, hogy hiába érdekel a szak, semmi esélyét nem látom, hogy jövőre sikerülnének azok a tárgyak, amiket az utóbbi 2 félévben buktam. Az executive dysfunctionöm már szinte nem emberi méreteket ölt. Egy hónapig szorongok a vizsgán, aztán előtte 2 nappal elkezdem olvasni a tananyagot, majd meggyőződve konstatálom, hogy nem, én ehhez buta vagyok, nem értem, még azt is elfelejtettem, amit már legalább ötször megtanultam és halvány lila fogalmam sincs semmiről. A memóriám kritikán aluli, ha valamiben nem látok logikát, akkor esélytelen, hogy megjegyezzem. Hiába vagyok logikus szakon, ez túlságosan elméleti. A pattern recognitionöm egész jó, de megint nem megyek azzal semmire, hogy nem tudok tanulni. Soha életemben nem kellett igazán tanulnom, elég volt előtte 1-2 nappal bemagolnom néhány dolgot és kész, más esetben ismétlés útján megjegyeztem. Csak ugye egyetemen általában mindent egyszer adnak le, nem úgy mint középiskolában. Fixen átkerülnék önköltségesre, ki fogok iratkozni. Haza kell költöznöm a kollégiumból, de én gyűlölök otthon lenni a környezeti hangulat miatt. Itt legalább lehetett egy nyugodt évem, még a sok vizsgastressz ellenére is. Van egy technikusi végzettségem, de pályakezdőt sehova nem vesznek fel, mert mindenhova gyakorlat kell, még ha az egyetemet nem is várják el. Hiába lettem életképesebb az elmúlt egy évben a külön éléstől, úgy érzem, semmilyen munkát sem tudnék elvégezni. Egy egyszerű csomagoló vagy mosogató munkát is elrontanék vagy rosszul csinálnék. Fogalmam sincs, mihez kezdjek. Az elhasznált féléveket amúgy is le kell dolgoznom a következő 3 évben, de fogalmam sincs, mit csináljak. Ha 21 évesen nekiállok utcát seperni, vagy gyári melót végezni, akkor a következő 40 évre ott ragadok minimálbérrel. Alapvetően én a minimalista életet preferálom, amíg az gondtalan. Ételtől kezdve mindenen spórolni, de nem hiszem, hogy Magyarországon ez minimálbéres munka mellett kivitelezhető úgy, hogy az tényleg életnek mondható legyen.
jún. 24. 08:39
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:
100%

Menekulj a szüleidtol.

A lehető legmesszebbre.

jún. 24. 09:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 A kérdező kommentje:

De anyagilag támogatnak. Csak miattuk vagyok végtelenül szorongó gyerekkorom óta. Minden apró hibára úgy reagálnak (leginkább anyám), mintha embert öltem volna. Nem csak velem szemben ilyen, de úgy érzem, hogy sokkal magasabbak az elvárásai velem szemben, mint öcsémmel. Mert ugye a férfiaknak nem baj, ha a mikrót is alig tudják használni 18 évesen, hisz ott a mutter, aki a szobába viszi neki az ételt, de az baj, ha a lánya nem vezeti a háztartást az édesanyja helyett. Alapvetően all bark, no bite típusú emberek, főleg az utóbbi kb. 5 évben. Ettől függetlenül sokszor én is szívesen ölnék embert, annyira képesek felb@szni az agyam olyan dolgok miatt, amit normál ember meg sem említene. Egy nyugodt napom nincs otthon. Mindig tudat alatt átvettem mások érzelmi világát, így otthon mindig stresszes vagyok, mert mindig problémáznak valamin. Ha magam vagyok, akkor lehet, mittudomén, mondjuk eltöröm a lábam és halál nyugodtan kihívom a mentőket vagy valami és normál, értelmes ember módjára kezelem a helyzetet, mert semmi értelme stresszelni és üvöltözni. De ha otthon épp nem oda teszek valamit, ahogy az "ki lett találva", akkor én vagyok a trehány, felelőtlen.

Long story short: igazából függök tőlük anyagilag és ki is akarom ezt használni, mert biztos a lakhatás és éhen nem fogok halni, ha otthon vagyok. Még akkor is, ha semmi ráhatásom nincs a közvetlen környezetemre.

Csak hülyét fog anyám kapni, ha abbahagyom az egyetemet. Nem mintha neki lenne diplomája. De mindig azt hiszi, hogy jobban tudja nálam, hogyan működik az egyetem és mik az elvárások. Már azzal puhítom mostanság, hogy amúgy nem kell visszafizetni a tandíjat, csak hazai jogviszonyt kell fenntartani adott időre.

jún. 24. 09:53
 3/17 anonim ***** válasza:
80%
Minél tovább maradsz, annál nehezebb lesz feldolgozni a traumákat, amiket a toxikus szüleid okoztak.
jún. 24. 09:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/17 A kérdező kommentje:
Szóval mi a másik lehetőségem? Minimálbérért elmenni "koszos" munkát végezni, albérletbe költözni és életem végéig a megélhetésemért küszködni? Ennél még a szüleimmel is jobb lakni. Akármennyire is jelentéktelennek és értéktelennek gondolom magam, vannak olyan dolgok az életben, amiket őszintén szeretek és szívesen költenék rájuk a félretett pénzemből. Ilyen pl. a nyelvtanulás. Gyerekmorom óta imádom. Olyan flow élményt semmi sem tud okozni, mint nyelveket tanulni. Persze most elég komoly existential crisis miatt próbálok belekapaszkodni a biztos pontokban az életben, de úgy érzem, teljesen veszett ügy minden. Velem van a probléma, mert még rendszeresen tanulni sem vagyok képes. Egy egész évtizede ezzel küzdök, hiába javítok bármit, gondolkozom másképp, mindig ugyanaz a vége, hogy halogatok. Függetlenül attól, hogy mennyire fontos számomra az adott dolog. Sokat javultam az önállóságban, mivel kollégiumba költöztem, de a munkába állást még mindig végtelenül stresszesnek és lehetetlennek találom. Gyerekként a seggemet is kinyalták és bármit megpróbáltam magamtól, legfeljebb egyet nyekkentettem és a szüleim megoldották helyettem. Aztán volt egy pont, ahol azonnal elvárták, hogy mindent magamtól, zéró segítséggel, zéró előzetes tudással megcsináljak. Kérdem én, ez milyen nevelés? Mélyvízbe dobtam magam és megszabadultam a szüleimtől egyszerre azzal, hogy elköltöztem az ország másik végébe, ráadásul megtanultam alapvető túlélési dolgokat, mint mosogatni, mosni, minimálisan főzni, tudatosan bevásárolni, városban tömegközlekedéssel önállóan tájékozódni, intézményen belül ügyeket intézni stb. Nekem ezek nagyon nagy mérföldkövek, amik többé nem okoznak szorongást. Akkor sem szorongok, ha a futár hív és kb. egy mondatot kéne bele szólnom, pedig évekig brutál szorongásom volt a hívásoktól. De mindhiába ez a fejlődés, még mindig jóval a korosztályom szintje alatt vagyok minden szinten.
jún. 24. 10:09
 5/17 anonim ***** válasza:
54%

Menj külföldre onkentesnek. Megtanulhatsz rendesen egy nyelvet, megismerhetsz kedves embereket, más kulturakat. Vannak, akik ezzel kezdenek, majd tovább lépnek a klasszikus munkavallalas irányába, végül letelepednek a számukra szimpatikus orszagban.

Vannak szolgáltatók, pl a Workaway, ahol világszerte összekötik az önkénteseket olyan regisztrált szállásadókkal, családokkal, farmokkal, hostelekkel, akik szállást és étkezést adnak napi néhány óra segítségért cserébe.


A három legismertebb ilyen oldal a következő, mindegyik ugyanarra az elvre épül, de kicsit más közösséggel és hangsúllyal:


- Workaway — a legnagyobb és legismertebb; családok, farmok, hostelek, öko projektek világszerte.

- HelpX — sok farm és vidéki projekt.

- WWOOF — kifejezetten organikus farmok, szállás + étel munkáért.


Csinálj bármit, csak ne szerencsétlenkedj tovább anyádék mellett.

jún. 24. 10:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/17 A kérdező kommentje:
Fizetés nélkül túl sok mindentől elesnék. Étel + szállás egy dolog, de vannak folyamatos kiadásaim, ráadásul most rányomják a VÁM-ot is az iHerbös rendeléseimre. Csak bizonyos étrendkiegészítőkkel tudok normálisan funkcionálni, legalábbis sokkal kevesebb szorongással és túlgondolással. Ráadásul néhányuk elég drága. Plusz higiéniai termékekre és napvédelemre, minimális bőrápolásra is kb. félévente kell 15-20 ezret költeni legalább, ha nem a bőrnek csak ártó legolcsóbb termékeket veszem. A külföld meg azért is necces, mert mint említettem, az elhasznált 2 félév miatt azt le is kell dolgoznom belföldön kb. 3 éven belül.
jún. 24. 10:46
 7/17 anonim ***** válasza:
54%

#6-nak

Ha csak a kifogásokat keresed, akkor maradj a szarban.

jún. 24. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/17 A kérdező kommentje:
A kifogás nem mindig egyenlő azzal, hogy ürügyeket hozok fel a meg nem csinálás érdekében. Én komolyan aggódom az egészségemért és az életemért. Először megbizonyosodom arról, hogy nem ártok-e magamnak túl sokat a pozitívumok ellenére. A kolinál egyértelmű volt a biztonságom, de külföldre kimenni fizetés nélkül, pusztán életben maradni, az nem biztos, hogy az én értékrendem alapján megéri. Inkább választom a lassú, de biztos haladást (otthonról "karriert építeni"). Persze én vagyok a hülye, hogy megfelelő b@sztatás ellenében hajlandó vagyok olyan dolgokat elmondani a szüleimnek, aminek csak a problémázás a vége, ahelyett, hogy csak aludni játék haza és semmit nem mondanék el arról, hogy mit csinálok, amikor nem látnak.
jún. 24. 11:02
 9/17 A kérdező kommentje:
Igazából eredetileg a kérdésem a munkakeresésre és boldogulásra irányult volna, nem arra, hogy azonnal minden támogató kapcsolatot szakítsak meg a szüleimmel. Ha csak 1-2 évig otthonról járok be dolgozni, és mondjuk tudnék jogsizni, fogszabályzóztatni, nyelvvizsgázni 1-2 nyelvből, meg mondjuk 1-2 dologra félretenni, akár saját autóra, akkor már egyből lenne egy tök jó alapom, haladás érzetem és bármilyennemű tapasztalatom a munka világában. Csak nem tudom, hogyan kezdjek neki, vagy egyáltalán hol kezdjek neki. Anyámat majd próbálom otthon kerülni. Bár igaz, hogy az is baj, ha hozzászólok, meg az is, ha nem. De a műszakjait követve majd akkor járok ki a konyhába, amikor nincs otthon. Persze, ha nekem lenne rendszeresen munkám, akkor nehezebb lenne elkerülni, hacsak nem ellentétes műszakváltásba kerülnék vele. Legszívesebben a technikusimmal kezdenék gyakornoki pozícióban, de azzal hova vennének fel? Egyedül a régi tanáraimtól tudok érdeklődni, akiknek szakmai tapasztalatuk is van, még a tanítás előtti időszakból.
jún. 24. 11:49
 10/17 anonim ***** válasza:
66%

#9 mi a baj? Most írtad le, hogy mit akarsz. Nem vergődni kell, hogy hogyan hanem elkezdeni. Aztán ha valami mégse jó korrigálod. Nem megtervezni kell a tökéletes menetrendet, hanem csak elkezdeni és menet közben javítani, ha kell.

Meló (mindegy, hogy mi, akár gyorséttermis meló), nyelvvizsga és jogsi. Az autó sem feltétlen kell, csak legyen elsőre jogsi. Azzal már több lehetőséged lesz melót vállalni (pl futár).

Amúgy ezekkel a kilátásokkal külföld.

Hollandiában él kint haverom, csak az első hónapot és kiutazást kellett saját zsebből fizetnie. Napi 3x étkezés és szállás biztosítva a cég által. Egy éve lassan, hogy kint van és ível felfelé az élete. Pedig ő aztán tényleg a minuszból indult.

Ne vergőggyé már, nem kell a kapunyitási hiszti. Közel sem olyan 💩 a helyzeted, mint ahogy megéled. Kicsit szedd össze magad fejben, ne parázz előre dolgokra és kezd el!

jún. 24. 12:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:

Nem tudom hogy mit kezdjek az életemmel. Mit csináljak?

Nem tudom mit kezdjek az életemmel abból a szempontból hogy mi legyek, mit dolgozzak. Igazából lenne egy elképzelésem: tanár szeretnék lenni, azon belül is angoltanár. Jelenleg 22 éves vagyok és osztatlan angol-rajz tanárképzésen vagyok, de nem szeretem. Vagyis a rajz...

Mihez kezdjek az életemmel? Teljesen tanácstalan vagyok

Nagyon rosszul érzem magam, mert fogalmam sincs, mit kezdjek az életemmel, másokkal ellentétben. Már minden barátomnak, ismerősömnek sínen van az élete, tudják konkrétan, hogy melyik egyetemre mennek majd, minden ilyesmi, én meg ezeket hallva meg sem szólalok inkább,...

Mit tanácsoltok, mihez kezdjek az életemmel?

Sziasztok! 27 éves nő vagyok, vidéken élek egy kisvárosban albérletben. Van egy érettségim, illetve 2 OKJ-s szakmám. Az a problémám, hogy fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek az életemmel. Úgy érzem, hogy megrekedtem, és nem tudom, hogy miben vagyok jó, vagy hogy mit...

Mihez kezdjek az életemmel?

21/f Alapvetően ha akarok valamit akkor addig megyek míg el nem érem, de valahol nagyon megcsuszhattam. 21 eves vagyok, van egy szakmam amivel nem nagyon tudok mit kezdeni, egy erettsegit se raktam le, mondvan tanuljon a f*szom, megyek inkabb dolgozni, jobb lett volna...

Mihez kezdjek az életemmel?

Egyszerűen nem találom a helyem. Több dolog is érdekel, de semmi nem annyira, hogy hivatásszerűen gyakoroljam. Fogalmam sincs, hogy mivel akarok foglalkozni és ez már kétségbe ejt. Bárminek is fogok neki, egy idő után megunom és valami újat keresek. Aztán azt is...

25 éves vagyok és nem tudom, mit kezdjek az életemmel. 1 éve dolgozok, de gyűlölöm minden egyes percét a szakmámnak és magát a tényt, hogy életem...

Folyamatosan fáradt vagyok, úgy érzem, hogy ezalatt az 1 év alatt 5 évet öregedtem, pedig előtte semmi bajom nem volt és sok dolgot tudtam egyszerre csinálni. Most a hétvégéimen kb. egész nap fekszek. Néha azt érzem, hogy inkább visszavonulnék a világtól és úgy nem...




Minden jog fenntartva © 2026, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!