Örökké piszkálnak egyesek és főleg a külsőmmel, amin megpróbáltam már változtatni, de így se javult sokat. Hogy tudnék változtatni ezen?

Szerintem kamaszfelfogás :) Hidd el, hogy túl lehet élni. Én sose számítottam jó pasinak (asszem), mégis ha akartam, lett barátnőm. És nem a szépség számít, nem csak nekem, sokunknak. Meg lehet találni az igazit, sőt, a legtöbb "szép" lánynak nincs komoly, igazi kapcsolata (tisztelet persze a kivételnek). Idővel kinövöd a saját utálatodat, idővel a pasik is rájönnek, hogy a szép arc/nagy mell/jó segg nem elég, de még csak nem is a legfontosabbak.

Amit tenni tudsz: érezd magad minél jobban. Biztos van(nak) olyan(ok) akivel(akikkel) szívesen vagy együtt és ő(k) is veled.

Találj olyan barátokat, hobbit, amivel nagyon jól elvagy. Az internet pl. kiváló ismerkedési lehetőség.

Régebben engem is piszkáltak, pedig még csúnya sem vagyok, buta sem. Kellenek ilyen "áldozatok" a társadalomnak, hogy néha "beléjük rúgjanak" egyet-kettőt, hogy jobban érezzék magukat. Ez az, amit nem hagyhatsz. És ezzel tudod mit lehet kezdeni? Nos, én gondoltam egyet és átprogramoztam a gondolkodásmódomat. Szép vagyok és jófej. Internet segítségével igaz barátokra, rengeteg jó ismerősre találtam. A társaság középpontjává váltam. Miért? Mert elhittem, hogy egy "új élet" fog megoldást hozni. És tessék:) Visszanézve régebbi képeimet, rengeteget változtam. Visszagondolok a régebbi emlékeimre, és mintha valaki egész más lettem volna. Ahogy beállt ez az új állapot, komolyan elhittem, hogy klassz ember vagyok, egyszerűen nagyrészt buta emberekkel voltam körülvéve. Ezek után úgy is néztem rájuk, nem érdekeltek. Sok programot szerveztem, sokfelé hívtak, így gyorsan eltelt az iskolaidő, vidám voltam és felszabadult, mert a következő jóra gondoltam:)

Összességében annyit tudok mondani, határozd el, hogy új életet kezdesz. Mintha egy filmben lennél. Azt teszel, amit akarsz, építsd fel az új életed, szelektálj (ki kell, mi kell) és láss hozzá. Sok energiát, odafigyelést és tartást igényel, de bízom benne, hogy sikerülni fog!:)

Két, számomra közeli példát tudok felhozni, ami neked is talán reményt tud adni. Kezdem is a barátnőmmel:

Sajnos őt sem áldotta meg a sors és a biológia szépséggel. Kiskorában mindig csúfolták is állandóan. Középiskolában egy iskolába jártunk, de akkor még csak látásból ismertük egymást, még akkor is ő volt a rút kiskacsa. Még én is tettem 1-2 megjegyzést a járására, amit iszonyatosan megbántam. Furcsa véletlen, hogy fősulin megismerkedtünk. Megismertem, és képes lettem meglátni, hogy mekkora egyéniség és sziv lakozik ebben a nagyszerű lányban. Jó hir: már nem csúfolják a többiek, már nem szólnak be neki, csak kicsit kinéznek engem, hogy vele barátkozok és lógok, viszont ezt próbálom figyelmen kivül hagyni, mert tudom, hogy az ilyenek csak a külsőt képesek meglátni, és nem is keresik a valóságot(ahogy egykoron én is).

A másik példa pedig a barátom: Serdülő koromban voltak kapcsolataim, amelyek igazán sekélyesek voltak, csak a külsőre mentek, mindkét részről, szaladt a világ, ám megismertem jelenlegi barátom. Nem jóképű, ezt beismerem, de mikor megismertem belső szépségét, megszépült a külseje is, báris számomra. Mások viszont megjegyzéseket tettek, hogy hogy vagyok képes egy ilyen ronda, nagyorrú emberrel járni, és most szépen fogalmaztam.

Telik az idő, az emberek is toleránsabbak lesznek majd, meglásd, a normális emberek meglátják milyen ostobaság bántani ilyen miatt a másikat. A fenti példákból pedig láthatod, nem leszel örök életedben csúfolódó emberekkel körülvéve.