Miért elitélendő ha valaki a természetadta testét s nem a természet adta eszét használja fel a céljaira? Ez olyan vallási vagy irigységi dolog?

Szerintem ez vallási és irigységi dolog is. A vallási dogmák annyi ideje vesznek körül minket, hogy még a nem kifejezetten vallásosoknak is beivódott belőlük néhány kétes értékű eszme. Magyarul nyilvánosan egymást túlkiabálva szídjuk a "rosszlányokat", de titokban meg lessük őket, és nem olyanok szeretnénk lenni, de szeretnénk ugyanazt a figyelmet megkapni, és talán még hasonló qrvás fehérneműt is felveszünk - de persze csak a szobánk rejtekében, hogy ne sérüljön az erkölcsünk.

Az irigység meg szimpla dolog. Ha valaki kihasználja, hogy szép, akkor az, aki randa, irigykedni fog. De ha ő lenne szép, ugyanúgy kihasználná a helyzetet.

Én nem vagyok vallásos. Irigynek sem gondolom magam.

Engem nem zavar, ha valaki a testéből él. Viszont én a ilyen k.rváktól jobb szeretem távol tartani magam. Ha valakinek ez az életcélja vagy szereti ezt akkor én azzal nem tudok kijönni mert ütköznek az elveink.

Viszont vannak olyan barátaim, akik abból élnek, hogy pénzért elkísérnek embereket céges estékre és aztán esetenként le is fekszenek velük. Vagy van, aki pl. vetkőzik és táncol (szex nincs). Ez alapvetően nem zavar, ha egyébként kijövünk egymással.

Azt viszont fontosnak tartom elmondani, hogy ezeket az embereket nem nézem annyiba, mint azt, aki az eszével boldogul.

Többre tartom azt az embert, aki a nehezebb utat választja és gondolkozik és hajt, nem csak szétteszi a lábát.

De meg kell említeni, hogy van olyan, aki belátja, hogy rendes munkával boldogulni nehéz és azt gondolja miért ne használná a testét, amikor van rá igény... itt már az értékrendről, erkölcsről van szó. Ezt érdekesnek tartom, de akkor is jobban tisztelem azt, aki az eszét használja.