Miért van az, hogy ha valami jó vagy rossz ér, akkor azt én rögtön megosztanám a barátaimmal, ismerősökkel, de igaziból nem érzem azt, hogy nekik erre igényük lenne sem meghallgatni sem arra, hogy ők elmondják?

Ez természetes szerintem.AZ jó ha kimondod ha jó azért hogy megoszd vele/velük az örömödet és ha rossz akkor pedig legalább egy-két őszinte bátorító szó.De viszont hiába nem ez a kérdés én mégis ugy vélem hogy rossz barátot választottál,legalább is nem igaz barát.VAgy csak te dramatizálod túl.(nem sértés)

Nekem is természetes hogy elmondom a barátaimnak de csak azoknak akikről tudom hogy szívesen meghallgatják...És akkor Ők is elmondják és ennyi. Nem veled van a baj hanem a barátaiddal...:S:/

Ismerős érzés...én is ugyanezt szoktam érezni! Kétlem, hogy azért lenne mert rossz barátokat választottál, ezt csak te érzed úgy. Nem tudom, hogy pontosan azt érzed-e amit én, hogy a barátaidon kivül nincs másssal megosztanod , hogy mi történik veled, és amikor megosztod, azt látod rajtuk, hogy unják, és nem nagyon érdekli őket a dolog, így van? ha igen, szerintem ezt mond meg nekik! Én is megmondtam a barátaimnak és kiderült, hogy félreértés volt az egész, mert mikor én azt láttam, hogy unják abba hagytam félrevonultam, hogy "ne legyek nekik útban" de ők ezt úgy vélték, hogy én nem akarok velük lenni, és jobb ha egyedül hagynak, pedig én pont az ellenkezőjét kívántam. MIndenesetre szerintem beszélj velük, hisz ők sem gondolat olvasók, és leeht, hogy tudnak segíteni!