Miért érzem, hogy senki nem akar a barátom lenni?

Mondják az osztálytársaim,hogy csak azt furcsállták mindig,hogy én miért nem megyek oda soha beszélgetni. Ők jöttek szinte mindig.

A suliból is sokan odajönnek hozzám ismerkedni,sokszor 7-8 ember is kérdezget egyszerre,hogy miket hallottak rólam,meg szeretnének ismerni.Meg egyszer kettesben elutaztunk vhova az egyik o.társammal,és ő is azt mondta,hogy mindenki barátkozna velem szívesen komolyabban,mert nagyon jófej meg aranyos vagyok.

(De láttam,hogy hozott olvasnivalót a vonatra,mert lehet azt hitte,hogy nem fogok vele beszélgetni.:$)

De nem érzem,hogy szertnének igazán,pedig mondta az egy másik lány is,hogy ugye tudod,hogy mindenki szeret az osztályban?(magától mondta,én nem hoztam fel a témát)

Na most nem tudoom mit csináljak.Én ugye nem vagyok elégedett a külsőmmel,meg hogy komolyan állok a jövőmhöz,és nem tudom,hogy ez irigységet szül-e vagy egyszerűen a kortársaim jobban szeretnének még lazítani...Nem tudom,hogy igazából hogy gondolnak rám:$ Jó,hogy azt mondják,hogy szeretnek,de hazudhatnak is!

Igazából hallottam,hogy aki magát nem szereti,az másokat se tud szeretni....Na most én nem az,hogy nem szeretem őket,csak nehezen hiszem el,hogy ők szeretnek engem...mintha csak a külsőm miatt nem szeretnének,nem tudom???

Régen,ált.iskola első osztályában jóval kövérebb voltam,mint az átlag,és mindenki csúfolt!!!!! :( De mondjuk így is voltak barátaim fiúk és lányok között is,mert rendesek voltak velem...Segítsetek ....