Egyre kevesebb barátom van. Semmi önbizalmam, és úgy érzem csak a családom szeret igazán. Segítség?

Szóval: van egy ilyen kis közösségünk az osztályba, 4en vagyunk így jóba. 2 lánnyal elsőtől együtt járok, a harmadik negyedikbe jött az osztályba. Igazából máshonnan nincsenek is barátaim, csak ők. De már őks e nagyon. Vagyis nem is az hogy összevesztünk, vagy ilyesmi, csak már úgy érzem, nem illek közéjük. Az "új" lánnyal tök jóba lettünk, szinte legjobb barátnők voltunk, de 2 éve teljesen "elrib@ncosodott", és már semmit nem mondd el nekem, csak hírből hallom a többiektől, már inkább "A"-val(így nevezem most) van jóban."A", akit eddig a legközelebbinek éreztem magamhoz, már ő vele sem olyan. Amikor egyszer nagyon összeveszett az "újjal"(most így fogom nevezni), akkor hozzám jött vigaszért, nekem mondta el a bajait, stb. aztán kibékültek, újra legjobb barátnők lettek. Most megint összevesztek, de nem annyira, "A" megkért, üljek mellé,az "új" pedig majd a másik lányyhoz ül, mert most épp nem beszél "újjal". Teljesen rosszul esik nekem, hogy mindig csak akkor vagyok jó neki, amikor baja van, és nincs más, akkor előtudd húzni engem is a "fiókból", de közbe meg azon panaszkodik, hogy "új" lecseréli őt, már neki is kevesebb dolgot mondd el, és elhanyagolja, pedig vigasztalta egy csomószor, ez a hála, stb...Pedig ő pontosan ugyanazt csinálja velem,de nem is veszi észre.

Ma egyik szünetbe el akartam neki mondani, hogy beszéljék meg "újjal", hogy mivan, béküljenek ki, mert ez így gyerekes, hogy nem beszélnek egymással. El akartam neki mondani, hogy szarul esik, amit csinál, de aztán valahogy nem úgy alakult, és oda lyukadtunki ki, hogy szerinte nem gyerekes, és majd "új" beszél vele , ha akar, kikértük "B" (a negyedik lány) véleményét, ő is velem értett egyet. Közbe az óra is elkezdőött,lehetett párban dolgozni azórán. Ő kijelentette, hogy csináljam, és majd lemásolja, és amikor nézte volna, eltakartam, erre azt mondta: nem látom, mondom neki, nem is fogod, mert nem írom meg helyetted, erre átült az akkor egyedül ülő (ma nem volt az "új") "B"-hez, hogy majd akkor együtt megcsinálják. Most is azt csinálta, amit írtam már: valakivel baja van, megy a másikhoz, és simán lecserél, arra jó voltam, hogy meghalgassam, stb., de arra már nem tart méltónak, hogy rendesen megkérje, csináljuk együtt.

Úgy érzem már nem is tartozom közéjük, beszélgetéseknél is egy csomószor nem tudok hozzászólni, mert egyre másabb a gndolkodásom velük.Segítsetek légyszi, mit csináljak.

Remélem eérthető lett, viszonylag. Ha nem, bocsi, kérdezzetek nyugodtan!

14/l