Miért vagyok egyedül és hogyan változtassak ezen?

ezzel én is így vagyok most.de 21 vagyok ,,csak"

nincs munkám, suli csak hétvégén, csoporttársaimnak is megvan a maga élete ( gyerek, munka, vagy más városban lakik) így velük sem tudok mit csinálni. volt osztyáltársaimmal nem beszélek, nem voltunk jó osztály, akivel jóban voltam az is más városban tanul, vagy dolgozik, vagy kiment külföldre. nincs akivel el tudnék menni valahova, max beszélgetünk vagy beülünk pizzázni, de olyan nincs akivel buliba csak nagyin ritkán, ha épp beesek a körbe. munkát nem találok

*folytatom, csak véletlenül küldtem el *

nincs semmihez képzettségem csak egy érettségi, és lassan megörülök hogy itthon kell lennem és csak gondolkodok.

de nekem férjem és picim sincs, ( még egy ideig nem is nagyon kell ). zal nem sok dolog van ami kikapcsol...

de barátkozni si nehéz csak így, mert mindenkinek van kialakult élete nem biztos h beleférsz.azt nem tudom miért nem írnak vissza, talán nem is tudnak mit...és rohannak...

Háát, ezt majdnem én is írhattam volna :-)

Én 30 éves vagyok, én is itthon vagyok a kisbabámmal. Nekünk mindig ígérgeti mindenki, hogy jön (rokonok, barátok) - aztán mégsem jön senki... lassan már megzöldülök az örökös itthonléttől.

Talán össze kellene fognunk :-)