Teljesen összezavarodtam és kezdek paranoiás lenni. Mit tegyek?

Van egy osztálytársam. Ő az egyik ember akivel egész jól kijövök.. De kezdem az elejéről. Nos elsőéves vagyok egy középiskolában. Amikor megismertem ezt az embert megkedveltem. Abban a pillanatban megkedveltem amikor hozzám szólt egyszer. Mindig kerestem a társaságát több, kevesebb sikerrel... Szóval mindig az volt hogy soha nem tudtam a közelébe kerülni mert más társaságában töltötte az idejét. Csak nagy ritkán ha sikerült. De akkor meg leblokkoltam és nem tudtam vele közös pontot találni.. Telt az idő és én kezdtem ezt az egész dolgot feladni, mert reménytelennek láttam a barátkozást. De amikor elkezdett velem néha beszélgetni, meg nevetgélni újra "vissza estem". Megint csak telt az idő és már kezdtem kicsit feloldódni ebből a helyzetből, mert ez az egész kezdett kicsit felőrölni. Már nem "koslattam" a társasága után, meguntam az egészet. Erre az történt hogy elkezdett felőlem érdeklődni. Elkezdte keresni a figyelmem és a társaságom.

Csak az a baj hogy én elég paranoiás vagyok. Olyan dolgokat is beleképzelek valamibe, ami lehet hogy nem is történt meg vagy nem is fog. Ebben az esetben arról van szó hogy ebbe az emberbe én most beleképzelek minden félét, hogy miért közeledik most felém, mindenfélét odaképzelek a tekintetébe, hogy biztos azért mosolyog rám, mert... Mert néha tényleg olyan sunyi a tekintete, hogy nem igaz. Én meg persze ebbe mindent beleképzelek... Mert igazából lehet hogy nincs semmi különösebb szándéka csak kedves velem és mosolyog... De ez a paranoia engem felőröl. És nem csak ebbe az emberbe képzelek ilyen olyan hülyeségeket de néha másokba is...

Most komolyan, mi van velem??

15/L