Jól látom, hogy az orvos az egyetlen megoldás?

Nem garantálom, hogy rövid lesz, de megpróbáltam összesűríteni:

Nem rég múltam 16 éves.

Azt vettem észre magamon, hogy nem tudok kinyílni a barátaim előtt se nagyon, ha hívnak valahova nem nagyon tudok nevetni velük, meg beszélni se, pedig régen ez nem volt így..Új emberekkel meg főleg nem, csak kérdez-felelekben körülbelül, de úgy, hogy az illető fiú/lány kérdez. Nem szívesen mozdulok ki a lakásból, ugyanakkor gépfüggő is vagyok egyben. Egyedül nem merek menni vonaton, metrón, villamoson, stb. Először azt hittem, hogy ez normál félelem, de mostanában már "magammal" is bajaim vannak, mint például mindenért magamat okolom, ha más hibázott akkor is, és mardos a bűntudat, de valami szörnyen. Ha meg megtudom, hogy valamiben hibás vagyok, nem tudok elszámolnia lelkiismeretemmel/bűntudatommal, és bármivel össze lehet szinte törni.

Én úgy látom, hogy itt már azért komoly gondok vannak, de nem tudom, hogy megpróbálkozzak-e egy szakember segítségével, vagy pedig egyedül Önmagam segítségével is ki tudok-e jutni ebből a gödörből?

Ha valaki valamilyen tanácsot adna, nagyon hálás lennék érte.

Köszönöm