Hogyan változtassak a személyiségemen?

Első két hozzászólónak nagyon köszönöm a válaszát, sok mindre rávilágítottak, amire eddig nem is gondoltam.

"Gondolom filmekből vagy sorozatokból láttad ezt a viselkedést és úgy érzed közel áll hozzád, de mégsem ilyen vagy, igaz?"

Igen és nem, mivel ilyen emberek nagyon nincsenek az én ismeretségi körömbe így nem láthattam máshol, ezért igen. Hasonló emberek vannak, akik csak részben ilyenek, így nem róluk nem tudok példát venni. Valamilyen szinten ilyen vagyok, csak mindig megállít az, hogy belegondolok nekem hogy esne, és inkább hagyom a dolgot. Meg persze az is visszafog, hogy majd később mit gondolnak rólam. Ez a nevelésem miatt van inkább, szüleim konzervatív, visszafogott sznobok, és "fontos, hogy az emberek mit gondolnak rólunk". Bár ez csak kifelé megy, amúgy álszentek, de ez már megint nem ide tartozik.. :D

22:53

Hát nem tudom reagáljak-e erre, nem tetszik a hangnemed, se az hogy ilyen közönségesen és lealacsonyítóan nyilvánultál meg, tehát tök felesleges lenne leállnom veled vitatkozni, nem is szoktam.

Ez nem "keménység", nem erről szól. "Ne rinyálj itt", itt az egyetlen ember aki rinyál az te vagy, ezzel a meggondolatlan kifakadásoddal.

Utálom amikor az emberek általánosítva alkotnak véleményt, és figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy minden ember más, és talán más motiválta, és más utakon jutott el ehhez a következtetéséhez. Direkt leírtam pár érvemet, hogy ez elkerüljem.

"Egyébként csak elkeseredett tizenéves érzékeny fiúcska vagy" Elég magabiztos kijelentés, úgy hogy fogalmad sincs arról, hogy ki vagyok, és erre még az írásom alapján se következtethettél. Az életem elég jó, tehát nem vagyok elkeseredett, érzékenyt se úgy értsd, hogy ha csak rosszul néznek rám, futok anyucihoz. Kiállok magamért mindig.

Nem vagyok jó ember, nem is akarok az lenni, ezt nem is írtam, tanulj meg szöveget értelmezni.

Gyáva? Kockáztattam már az életem másért, és volt halálközeli élményem. Egyáltalán nem vagyok gyáva.

Elmondjam én, hogy te mi vagy?

Most elégedett vagy magaddal, azt gondolod, hogy már van elég élettapasztalatod, és hogy jól megmondtad ennek az "elkeseredett tizenéves érzékeny fiúcskának". "Ami a szívemen a számon" típus vagy, amit én úgy fogalmazok, hogy előbb beszél, minthogy gondolkodik. Középosztályú család, 20-30 év közötti, és nő.

((Tudod mi ebben a jó? Ha eltaláltam, akkor rájössz, hogy talán jobban értek ehhez, igazam van és megérted azt amit írni akartam. Ha nem, akkor meg talán megérted: nem vonhatsz le ilyen következtetéseket egy emberről, úgy hogy nem is ismered.))

"hogy segítsenek neked, meg lépésenként rágják a szádba"

Mégis hogyan legyek képes magamtól megváltoztatni a személyiségemet, és eltörölni a korlátjaimat, ha ennyi idősen, még ki se alakult teljesen a személyiségem. Látszik fogalmad sincs róla mi ez, és nem éltél át ilyet. Ez nem ilyen egyszerű, főleg nem így.