Miért változott meg ellenséges irányba az ismerőseim viselkedése, csak mert lett most munkám, és keresni tudok magamnak egy kis pénzt?

21 éves srác vagyok, mindeddig nagyon jól megvoltam kisebb összegű pénzből is, nem nagyon költöttem magamra sem, inkább ilyen nassolni valókat vettem, vagy pizzáztam, buliban piát vettem. Összeismerkedtem egy régi ismerősömmel, akivel jóba lettünk, viszont az idő múlásával egyre jobban megértettem, hogy olyan emberek is vannak rajtam kívül (mint ő), akik büszkék arra, hogy semmit sem keresnek meg maguktól, és ez nekik nagyon kényelmes, hogy mindent az anyu/haverok/szomszéd/barátnő fizet. Ehhez társul egy szinte már idegesítő anyagiasság is, amikor az illető tekintettel magára, hogy nincs önálló keresete, semmilyen zsebpénze, olyanokat szó be nekem, amikor veszek magamnak valamit, hogy "mennyibe fáj ez neked?" meg hasonló beszólások. Most térjünk vissza a kérdésre: találtam magamnak egy nyári melót, operátor vagyok egy call centerben, és telefonos értékesítéssel foglalkozom. Jutalékos meló, vagyis ha szépen dolgozol, akkor emelik az órabért, ez nekik is jó meg neked is, ha meg nem értékesítesz semmit sem az ügyfeleknek, akkor hazaküldenek, mert full veszteséges a vezetőknek az, hogy te ott üldögélj. Jogos. Volt egy felvételi, bejutottam és munkához láttam. 500 forintos órabérrel napi 7 órát szeretnék melózni, így napi szinten 3500 ft-ot teszek félre, és szombatot is vállalok, így egy hónapban akár 85 ezer forintot is megkereshetek, augusztus végére meg 160 ezret. Na most az megy, hogy msnen ez a srác olyanokat szólogat be, hogy "szerintem bukni fogod a melót" meg hogy "a pénz nem minden" és ilyen nevetséges kifogások. Van egy másik csaj, akinek se pénze, se jogsija se végzettsége, se melója, és sértő megjegyzéseket fűz hozzám. Tulajdonképpen, az elmúlt 1 évben bejött nekem az élet: tavaly megszereztem a jogosítványom, most júniusban leállamvizsgáztam 5-ösre, és munkám is lett - és nemsokára pénzem is. És ezek az emberek vagy nem nézték volna ki belőlem, hogy idáig jutok, vagy irigyek, mert nem ők vannak a helyemben. Egy harmadik barátom pedig amikor megtudta, hogy van munkám, kérdezte mit dolgozok, meg mennyit keresek vele, erre nagyképűen olyanokat mondott, hogy majd megy ő is, két hétig csinálja és otthagyja a gec*be. Érdekes, az embereknek nincs önálló döntésük? Miért kell a másikat utánozni? Komolyan, most mindenki hirtelen operátor akar lenni, de ha jövő hónapban már a Praktikerben dolgoznék, esküszöm hogy mindenki oda akarna jönni. Undorító, hogy az emberek milyen megjegyzéseket és megnyilvánulásokat tudnak produkálni. Voltaképpen a nyári keresetem akár még 200 ezer is lehet a suliig, meg megvan a ballagási pénzem is, és ez ezekben az emberekben ellenszenvet váltott ki. Hozzáteszem: a csaj meg a két srác nem szegény, nem szenvednek hiányt és nagyjából hasonló anyagi helyzetben vannak mind.