Miért csinálom ezt? Miért nem tudom abbahagyni?

előző vagyok.

az nem megoldás ,h vagdosom magad, írtad ,h veszekedtél szüleiddel. nem tudom ,h min veszekedtél de ha ezt meglátják szerintem abból is veszekedés lesz.

nekem is vannak itthon problémáim muterommal.. és mégse vagdosom magam.

szerintem próbáld megkeresni ha gyakori a veszekedések otthon a veszekedések okát, nézz utána neten ,h mi az oka és hogyan lehet a dolgon segíteni.

googlebe elég sok mindenre rátalálsz,

a vagdosásnak elvileg fájnia kellene nem örömöt okoznia.

próbálj meg másban örömöt találni, de ne olyan dolog legyen amivel saját magadat rombolod.

csinálj valami új finom ételt, és amikor eszed ne csak úgy egyed mint általába szoktál enni hanem figyeld ,h préselődik szét a szádban, figyeld az ízeket..

kezdj el meditálni ,engem iszonyatosan megnyugtat főleg amikor mozdulatlanul fekszem és nem figyelek semmi másra csak arra ,hogyan halad be az orromon a levegő majd le a tüdőbe és onnan vissza, egy idő után elkezd zsibbadni a lábfejem kezem és nem érzem őket, nekem nagyon tetszik..

(ez hülyén hangzik de én is így voltam vele míg ki nem próbáltam) nézz utána neten ha érdekel.

egyébként volt bnőmnek mondtam ,h hadja abba, a alkarján abbahagyta elkezdte a combján, a combjába belekarcolta a nevem, ami nekem nagyon nem tetszett, lehet evvel azt akarta kifejezni ,h szeret.

előszöris az orvosnak titoktartási kötelezettsége van, tényleg nem fog másnak beszélni arról, miért mentél hozzá. kérd, hogy pszichológushoz irányítson, ne pszichiáterhez, mert röviden végighallgat, aztán gyógyszert ír fel. a pszichológus viszont hosszan elbeszélget veled, és egy terápiát csinál veled végig. ha viszont szégyellsz elmenni dokihoz, és magánpszichológust keresel, az sok pénzbe fog kerülni, bár lehet, hogy ő jobb lesz.

az egy nagyon jó dolog, hogy látod, nem jó, amit csinálsz. az még jobb, hogy le is akarsz szokni! az első lépést már megtetted a gyógyulás felé, ne hagyd félbe

őszintén sok sikert kívánok

Nekem csak nagyon minimális tapasztalatom van, de leírom, hátha segít. Tavaly nagyon összecsaptak a hullámok a fejem felett. Teljesen kétségbe voltam esve, aztán egyszer véletlenül megvágtam a csuklóm, és rájöttem, ez mennyire megnyugtató érzés. Tudtam, hogy ez rossz, de tényleg jól esett. És mire észbe kaptam, már én is vagdostam magam. De abba akartam hagyni, ígyhát kidobtam a pengém és elkezdtem mást keresni, ami levezeti a dühöm, a feszültségem: ez lett a zene. Először csak hallgattam, Tankcsapdát, Three Days Grace-t, olyat, ami hangosan szól, lehet vele kiabálni. Aztán vettem egy gitárt, és most én zenélhetek :)

Én csak pár hónapig vagdostam magam, nem is maradt utána igazán csúnya heg, csak egy-kettő... de egyedül is le bírtam zárni ezt a korszakot, akkor Neked is menni fog :)

Ne add fel, hidd el, meg tudod csinálni, csak tereld el a figyelmedet. Keress valami mást, amiben levezetheted az érzelmeidet. (az egyik barátnőm pl papírt tépked. Komolyan; órákig képes rá...)

Esetleg nyithatnál egy blogot, "terápiás célzattal". Leírhatod, mi történt veled, hogy érzed magad, mi foglalkoztat. A hozzászólók meg elmondják a véleményüket, kérdezgetnek stb.