A nevetés sokkal jobban oldja a feszültséget, mint a sírás. A könnyek haszontalanok, csak a gyengeséget jelzik. KI MIT GONDOL ERRŐL? TI SÍRTOK INKÁBB VAGY NEVETEK HA SZOMORÚAK VAGYTOK? (nők, férfiak egyaránt! )

Egy igazi férfinak nincs könnycsatornája sem...

Conan voltam: [link]

én régen nagyon sírós voltam, bármi behatás ért simán elsírtam magam, és jól esett. aztán történtek dolgok, sírtam eleget mondjuk úgy:D és most nem tudok. szerintem kb semmin, pedig azóta is lett volna min, de nem sikerül. és nem jó.

én azt mondom azt kell csinálni ami jól esik, nem pedig idézetekre hallgatni. tény, hogy sokkal jobb mikor szomorú vagy, ha vannak körülötted barátok, akik mosolyt csalnak az arcodra és megnevettetnek, de néha ki kell adnod magadból a fájdalmat is.

Szerintem mindkettő oldja a feszültséget, a szituációtól függ, hogy melyiket 'alkalmazom'.

Pl. van az a helyzet, amikor kínodban nevetsz, pedig abszolút nem illik a szituációhoz vagy nem illik egyáltalán, de te mégis nevetsz. Ez olyan abszurd, hogy önmagában válik nevetségessé a helyzet.

Ha szomorú vagyok, akkor általában egyiket sem csinálom, csak úgy nézek ki a fejemből. A sírást nálam inkább az erős düh, vagy a tehetetlenség érzése váltja ki, a meghatódáson kívül természetesen.

24/L

Mostanában nagyon szar korszakomat élem lelkileg, és szinte bármitől elsírom magam. Múltkor pl. éppen egy boltban fizettem a kasszánál, amikor egyszercsak a semmiből jött az érzés, és elkezdtem sírni.

Dühömben és tehetetlenségemben sírok is és hisztizek is. Nem tudom magamba fojtani, így tudom kiadni olyankor.

Nevetni már akkor szoktam, amikor eljutok arra a pontra, hogy egyszerűen nem találom a megoldást, és már olyan nonszensznek tűnik az egész helyzet, hogy kínomban röhögök.

Utána valamivel jobb, de sajna hamar elmúlik az érzés.

22/L

én kiskoromban sírtam, de mindenen

most nem, pedig lenne miért, de olyankor inkább zenét hallgatok vagy elfoglalom magam valamivel

én nevetni meg akkor nevetek amikor jó kedvem van, vagy amikor már olyan sz@r a helyzet, hogy inkább nevetek, mint bosszankodom

a sírás egyáltalán nem haszontalan, de én azon a véleményen vagyok, hogy nem old meg semmit

17L

Helyzettől függően szoktam viselkedni. A legnagyobb bánatban nem tudok nevetni. Lehet hogy jobban oldja a feszültséget, de képtelen lennék nevetni. Viszont ha valaki megfigyel, mármint valakinek (pl. család) társaságában vagyok, nem szoktam kimutatni semmit, illetve ha kimutatok valamit, az egy ilyen álarc, amiben mosolygós vagyok. Hogy mit érzek én közben: hogy már megint csak hazudok másoknak. Azért, mert nem tudnának segíteni nekem, én pedig nem is akarom tőlük a segítséget. Másoknak meg így nincs gondjuk velem. De bevallom őszintén, amikor egyedül vagyok, vagy a párommal, akkor bizony sokat sírok. (Párom az egyetlen, aki igazán tud nekem segíteni) És miután kisírtam magam, ha az életem nem is lesz jobb, a szívemben a nehézség pedig ugyan akkora, de legalább őszinte könnyek voltak. Kicsit meg tud nyugtatni. Amikor nevetek, (nevetés közben) jobban érzem magam, de utána rosszabbul. A sírás közben rosszul érzem magam, de utána jobban egy kicsit.

20L

Van egy idézetem amúgy, ami nekem tetszik. "... sok minden szól az érzelmek elfojtása mellett. Ha elég sokáig és elég mélyen eltemeted őket, egy idő után nem érzel semmit."

(utolsó)