Hogyan kell jól beszélgetni?

téma mindig lesz. Ahogy egyre jobban megismeritek egymást, megbíztok egymásban mindig egyre több dolgot mersz majd megmutatni magadból nekik, egyre személyesebb kapcsolatotok lesz. Amíg csak heti párszor találkoztok, természetes hogy csak az aktuális nagy durranásokról beszélgettek, de ha gyakrabban összejöttök majd túlléptek azokon és egyre több dologról beszélhettek.

Tehát ne aggódj.

az a baj, h nagyon kevés dolog történik veled, így nincs miről beszélni...

mozdulj ki kicsit :)

Ez alapján elég hasonló vagyok, én is tettem fel többek között emiatt is pár kérdést már itt. :)

A hetente pár találkozás az nem hogy kevés, hanem iszonyúan sok, hacsak nem vagytok osztálytársak/munkatársak.

Konkrét ötletet nem tudok mondani, hogy mit tegyél.

Szerintem ne egyszerre többel, hanem egy-egy emberrel találkozz, egy ember jobban tud hozzád alkalmazkodni, és neked kevesebbet kell (persze kell, de keveset). Többször kerülhet elő, ami téged érdekel, és kevesebbszer fog, ami téged nem.

A másik, hogy próbálj velük ritkán találkozni. Legalábbis, én úgy vagyok, hogy van, amelyik barátnőmmel évente 2-4-szer találkozunk, de akkor az a nap őrült jó, jó érezzük magunkat. Egy nyáron több találkozás pl. már terhemre van, már terhemre van a másik, és szinte biztos vagyok benne, hogy a másik is így érez irántam.

Elfogy a közös téma. A téma, az érdeklődés pedig számomra meghatározó. Hiába kedves a másik, hiába áll közel az értékrendetek, még hasonlítotok is egymásra esetleg, ha nincs közös érdeklődés, akkor egy idő után, mint te is írtad, elfogynak a közös témák, az érdeklődési köröddel tovább már nem fáraszthatod, és akkor mi van tovább ... ?

Ezért merek kiállni a ritkán történő találkozás mellett, mert én abban hiszek, hogy a jó barátság nem attól jó, hogy sokszor találkoztok. Sőt, az az igazi barát, aki kitart egy kis távolság mellett, és nem igényli azt, hogy egymáson "lógjatok".

Két barátnőmmel évente 2-3-szor találkozunk, és az elég is. Amúgy általában azt is én kezdeményezem. Egy harmadikkal még sulitársak vagyunk, de sulin kívül csak ritkán találkozunk vele is. Ő is otthonülős, legalábbis magányos típus, én is, ráadásul messze lakunk egymástól. Ezeket kölcsönösen megértjük.

Hasonló problémával küszködtem korábban. Megismerkedtem vkivel, beszéltem velük, de egy idő után úgy éreztem elfogy a téma. És mindig izgultam, h gáz lesz a kínos csend.

Aztán rájöttem, h minél több időt vagy vkivel, annál több mindenről fogsz tudni vele beszélni. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elég ha csak pl. sétáltok, tuti láttok vmi érdekeset, amiről később tudtok majd beszélni. Mondok egy pl-t. Láttok vkin egy jó felsőt mondjuk, megbeszélitek h milyen jó. Aztán legközelebb: "emlékszel még arra a felsőre, amit néztünk h milyen jó...." Tudom elég béna példa. De az a lényeg, h a sok együtt töltött idővel nagyon sok ilyesmi dolog történik, ami a későbbi párbeszédek alapját képzi majd.

Írtad h keveset jársz el, szerintem nem ártana többet. Nem kell bulizni járni, ha nem akarsz. De mehettek a barátaiddal, sétálni, vásárolni, biciklizni, mozizni, fagyizni. Rengeteg hely van szerintem ahova mehetnétek gyűjteni a közös élményeket. Remélem tudtam segíteni :)